Világszerte a műkereskedelem az egyetlen olyan piac, ahol a konkurenciaharc nem lefelé, hanem felfelé nyomja az árakat – magyarázta Martos Gábor művészeti író, aki 2000 óta foglalkozik intenzíven a műkereskedelem elméleti kérdéseivel, és a témából Magyarországon elsőként szerzett PhD-fokozatot. Immár az ötödik kötete került a boltokba: A műkereskedelem legjei. Árverési csúcsok 1701-től napjainkig.
A kötet 36 műtárgyat vonultat fel... Az utóbbi három évszázad legdrágábban eladott műtárgyait összegyűjtő kötetből (alcíme: Árverési csúcsok 1701-től napjainkig) megtudhatjuk, hogyan éltek a művészek az 1700-as években vagy épp a 20. században, kik voltak a megrendelőik, hogyan tűnnek el és bukkannak fel alkotások. Mellékesen pedig szó esik a nagy rézválságról, az angol kastélyok berendezéséről, a nemesek törvényes és törvénytelen gyermekeiről és azok nagymamáiról (!).
A valós életrajzi puzzle hiányait fikcióval kiegészítő regényt, egy életrajzi nagyesszét, két életútinterjút és műfaji kakukktojásként egy rekordgyűjteményt ajánlunk az Ünnepi Könyvhét kínálatából. Martos Gábor: A műkereskedelem legjei. Árverési csúcsok 1701-től napjainkig Ez a történet is úgy kezdődik, hogy már a régi rómaiak, sőt még előttük, a görögök…, ugyanis mint az a bevezetőből kiderül, az első árverésről szóló adat Kr. e. 500-ból való, az első művészeti aukciót pedig Kr. e. 146-ban tartották. Mindezek ellenére mégis 1701. április 20.
„A képkereskedelem egyik legfontosabb formája Németalföldön a 16. század végétől az aukció, az árverés volt. A legtöbb esetben hagyatékok kerültek árverésre, s a képek szempontjából mindenekelőtt a művészek, gyűjtők hagyatéka játszotta a főszerepet.” [1] Akit elbűvölnek a régi mesterek alkotásai, értékükre, azok alakulására kíváncsi, aki rendszeresen figyeli a hazai és nemzetközi aukciós piacot, annak szinte kötelező olvasmány Martos Gábor legújabb könyve. De azok sem fognak csalódni, akik a számok mögött a történeteket, a korszakok megismerését keresik.
Hosszú nyári vakáció vár a tízéves fiúra, aki élete első nagy kalandjára készül: Norvégiába repül a nagyszüleihez. A hetvenes években járunk, amikor „Izlandról legfeljebb stewardessek és politikusok utaztak külföldre”. A „forró” délen, ahol – ellentétben Izlanddal – magas fák nőnek, és rövidnadrágos férfiak élnek, csupa új élmény és új tapasztalat várja, és egyúttal a gyerekkor végének és mulandóságának a megsejtése.
Marie nem hétköznapi lány, ahogy az élet sem hétköznapi próbáknak vetette alá. Meg kell birkóznia egy családi tragédiával, amely majdnem tönkreteszi őt magát is. Hogyan tudja túlélni nővére öngyilkosságát? A vele robogó vonat kitartó zakatolása nem monoton zaj a számára, hanem kész szimfónia: gyerekkori és közelmúltbeli emlékeinek előhívója.
"Dara McAnulty magával ragadó, lírai hangvételű könyvében megosztja velünk kifogyhatatlan csodálatát és elmélyült érdeklődését a természeti világ és annak lakói iránt." A Typotex Kiadó egy nagyon különleges kötetet hozott el a magyar olvasóknak Dara McAnulty debütáló írásával. A kötet egy különleges napló, mely megmutatja, hogy a tinédzserkorú spektrumzavarral élő ifjú szerző miként küzdött meg azzal, hogy a családjával az ország másik végébe költöztek.
„...bizonyos tekintetben a tenger tanítványa vagyok” - Tillmann J. A. Tillmann József filozófus, esszéista, egyetemi tanár, fordító, szerkesztő, akinek szenvedélye a tenger. Elolvasva a Tengerek, egek című művét ez nem is lehet kérdés. Ebben a kötetben egy lenyűgöző utazásra hívja az olvasót, ahol a természet és az emberi lélek találkozásának tágas színterei tárulnak a szemünk elé. Tökéletes olvasmány egy kis kikapcsolódáshoz, a világtól való elszakadáshoz.
Frederico Pedreira hamisítatlanul portugál regénye, mely elnyerte az Európa Unió Irodalmi Díját, a melankolikus nosztalgia nyelvén szól hozzánk: egyszerre fájdalmas óda az elmúló kilencvenes évekhez, az odaveszett gyerekkorhoz, és egy mégoly kaotikus, diszfunkcionális nagycsaládhoz. Azonban több is ennél: az emlékezés és az emlékezetvesztés, otthonosság és idegenség könyve, s nem utolsósorban egy szorongó értelmiségi nevelődésregénye Európa perifériájáról, egyszersmind főhajtás a modernista nagyok, Pessoa és Joyce előtt.
"Ivana Dobrakovová regénye az összeomlás, a személyiség egyensúlyvesztésének folyamatát már-már patologikus pontossággal és egyúttal mélyreható empátiával ábrázolja." Ivana Dobrakovová regénye egy bájos sztorinak indul egy fiatal egyetemista szlovák lányról, aki franciául tanul és úgy dönt ráférne egy jó kis kaland, ezért elvállal egy önkéntes munkát nyárra Franciaországban, hogy gyakorolja a nyelvet, megismerjen egy másik világot, átéljen egy izgalmas kalandot. Egy gondozóotthonban kap állást, ahol testi fogyatékkal élőket kell gondoznia egy Bellevue nevű otthonban.
