Frédéric Gros filozófus A gyaloglás filozófiája című bestsellere immár magyarul is olvasható. A gyaloglás hétköznapi formája, amikor A-ból B-be tartunk és gyorsan – de nem ez Frédéric Gros francia filozófus témája. Mert a lassú, önmagáért való séta nem sima járás, lehet filozófiai aktus is, kikapcsolódás a napi rutinból, amikor a gyaloglásból spirituális élmény lehet. Kinek a misztikus, kinek a kulturális dimenziók érdekesek.
Az irodalmat sokféleképpen lehet felosztani, többek között úgy is, hogy vannak azok a darabok, amik könnyen sodornak magukkal és amelyeknek gyorsan faljuk a lapjaikat, és vannak olyanok, amiknek a nyelvezete olyan, mint a méz: sűrű, súlyos és átláthatatlan. Ezekbe talán könnyebb beleragadni, de mindvégig érezzük, hogy amit olvasunk, annak tényleg komoly súlya van. Ez utóbbiak táborát erősíti a kortárs szlovén irodalom egyik legismertebb alakjának, a profi kosárlabda-pályafutása után regényírásba fogó Goran Vojnovićnak legújabb magyarul megjelent kötete, A fügefa.
A Bárdos Dániel és Tuboly Ádám Tamás szerkesztette Emberarcú Tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában című vaskos kötet a maga majdnem 400 oldalával egy olyan fába vágta fejszéjét, melynek belsejéből feltárul a 21. századi közélet megannyi nyavalyája, és ezek okozói. A kötet tizenkét tanulmányból, egy Harry Collins által írt előszóból, és egy alapos bevezetőből áll, aminek az áttanulmányozását semmiképpen sem ajánlom, hogy megspórolja az olvasó.
Másfél éve küzdünk a koronavírus világjárvánnyal, és nagyjából amióta az első hónap eltelt, azon rágódunk, hogy mikor múlik már el végre a pandémia. Elvileg kétféle út vezethet oda, hogy a járványveszély fejezetét végleg lezárhassuk az életünkben: az egyik az, hogy kipusztítjuk a vírust az egész bolygón, a másik pedig, hogy „megszokjuk egymást”, és egyszerűen megtanulunk együtt élni a koronavírussal.
A hibrid rezsimek – az illiberális „demokráciák”, a vezérdemokráciák, a választási autokráciák – és a nettó diktatúrák globális reneszánsza az elmúlt években ismét a nem demokratikus rendszerek felé fordította a politológusok figyelmét. A témában a legszórakoztatóbb művet talán Mikal Hem norvég filozófus, újságíró írta, 2013-ban magyarul is megjelent, a címe: Kezdő diktárok kézikönyve. Akkoriban még nem tűnt ennyire aktuálisnak.
Újabb bizonyíték arra, hogy a kortárs norvég írókra oda kell figyelni. Kjersti Annesdatter Skomsvold A gyerek című regénye modern vallomás az anyaságról, öregedésről, születésről, párkapcsolatokról. A könyvet Torma Tamás mutatja be. „Tizennyolc hónap leforgása alatt két gyermekem született; és most már nem vagyok olyan lassú. Harmincnégy évig lassú voltam, de az elmúlt háromban minden olyan gyorsan ment.” Kjersti Annesdatter Skomsvold a másodszülött gyermekéhez beszél, de többnyire az elsőről mesél zsigeri, költői, gyönyörű, kopogósan naturalista szövegekkel.
Világszerte a műkereskedelem az egyetlen olyan piac, ahol a konkurenciaharc nem lefelé, hanem felfelé nyomja az árakat – magyarázta Martos Gábor művészeti író, aki 2000 óta foglalkozik intenzíven a műkereskedelem elméleti kérdéseivel, és a témából Magyarországon elsőként szerzett PhD-fokozatot. Immár az ötödik kötete került a boltokba: A műkereskedelem legjei. Árverési csúcsok 1701-től napjainkig.
A kötet 36 műtárgyat vonultat fel... Az utóbbi három évszázad legdrágábban eladott műtárgyait összegyűjtő kötetből (alcíme: Árverési csúcsok 1701-től napjainkig) megtudhatjuk, hogyan éltek a művészek az 1700-as években vagy épp a 20. században, kik voltak a megrendelőik, hogyan tűnnek el és bukkannak fel alkotások. Mellékesen pedig szó esik a nagy rézválságról, az angol kastélyok berendezéséről, a nemesek törvényes és törvénytelen gyermekeiről és azok nagymamáiról (!).
A valós életrajzi puzzle hiányait fikcióval kiegészítő regényt, egy életrajzi nagyesszét, két életútinterjút és műfaji kakukktojásként egy rekordgyűjteményt ajánlunk az Ünnepi Könyvhét kínálatából. Martos Gábor: A műkereskedelem legjei. Árverési csúcsok 1701-től napjainkig Ez a történet is úgy kezdődik, hogy már a régi rómaiak, sőt még előttük, a görögök…, ugyanis mint az a bevezetőből kiderül, az első árverésről szóló adat Kr. e. 500-ból való, az első művészeti aukciót pedig Kr. e. 146-ban tartották. Mindezek ellenére mégis 1701. április 20.
„A képkereskedelem egyik legfontosabb formája Németalföldön a 16. század végétől az aukció, az árverés volt. A legtöbb esetben hagyatékok kerültek árverésre, s a képek szempontjából mindenekelőtt a művészek, gyűjtők hagyatéka játszotta a főszerepet.” [1] Akit elbűvölnek a régi mesterek alkotásai, értékükre, azok alakulására kíváncsi, aki rendszeresen figyeli a hazai és nemzetközi aukciós piacot, annak szinte kötelező olvasmány Martos Gábor legújabb könyve. De azok sem fognak csalódni, akik a számok mögött a történeteket, a korszakok megismerését keresik.
