Hosszú nyári vakáció vár a tízéves fiúra, aki élete első nagy kalandjára készül: Norvégiába repül a nagyszüleihez. A hetvenes években járunk, amikor „Izlandról legfeljebb stewardessek és politikusok utaztak külföldre”. A „forró” délen, ahol – ellentétben Izlanddal – magas fák nőnek, és rövidnadrágos férfiak élnek, csupa új élmény és új tapasztalat várja, és egyúttal a gyerekkor végének és mulandóságának a megsejtése.
Marie nem hétköznapi lány, ahogy az élet sem hétköznapi próbáknak vetette alá. Meg kell birkóznia egy családi tragédiával, amely majdnem tönkreteszi őt magát is. Hogyan tudja túlélni nővére öngyilkosságát? A vele robogó vonat kitartó zakatolása nem monoton zaj a számára, hanem kész szimfónia: gyerekkori és közelmúltbeli emlékeinek előhívója.
"Dara McAnulty magával ragadó, lírai hangvételű könyvében megosztja velünk kifogyhatatlan csodálatát és elmélyült érdeklődését a természeti világ és annak lakói iránt." A Typotex Kiadó egy nagyon különleges kötetet hozott el a magyar olvasóknak Dara McAnulty debütáló írásával. A kötet egy különleges napló, mely megmutatja, hogy a tinédzserkorú spektrumzavarral élő ifjú szerző miként küzdött meg azzal, hogy a családjával az ország másik végébe költöztek.
„...bizonyos tekintetben a tenger tanítványa vagyok” - Tillmann J. A. Tillmann József filozófus, esszéista, egyetemi tanár, fordító, szerkesztő, akinek szenvedélye a tenger. Elolvasva a Tengerek, egek című művét ez nem is lehet kérdés. Ebben a kötetben egy lenyűgöző utazásra hívja az olvasót, ahol a természet és az emberi lélek találkozásának tágas színterei tárulnak a szemünk elé. Tökéletes olvasmány egy kis kikapcsolódáshoz, a világtól való elszakadáshoz.
Frederico Pedreira hamisítatlanul portugál regénye, mely elnyerte az Európa Unió Irodalmi Díját, a melankolikus nosztalgia nyelvén szól hozzánk: egyszerre fájdalmas óda az elmúló kilencvenes évekhez, az odaveszett gyerekkorhoz, és egy mégoly kaotikus, diszfunkcionális nagycsaládhoz. Azonban több is ennél: az emlékezés és az emlékezetvesztés, otthonosság és idegenség könyve, s nem utolsósorban egy szorongó értelmiségi nevelődésregénye Európa perifériájáról, egyszersmind főhajtás a modernista nagyok, Pessoa és Joyce előtt.
"Ivana Dobrakovová regénye az összeomlás, a személyiség egyensúlyvesztésének folyamatát már-már patologikus pontossággal és egyúttal mélyreható empátiával ábrázolja." Ivana Dobrakovová regénye egy bájos sztorinak indul egy fiatal egyetemista szlovák lányról, aki franciául tanul és úgy dönt ráférne egy jó kis kaland, ezért elvállal egy önkéntes munkát nyárra Franciaországban, hogy gyakorolja a nyelvet, megismerjen egy másik világot, átéljen egy izgalmas kalandot. Egy gondozóotthonban kap állást, ahol testi fogyatékkal élőket kell gondoznia egy Bellevue nevű otthonban.
A hormonok életünk hírvivői: ha meg akarjuk érteni testünk működésének alapjait, ha jó közérzettel, egészségben, sokáig szeretnénk élni, akkor érdemes ezt a könyvet tanulmányozni. Bölcsőtől a sírig, mindenki talál benne hasznos, elsajátításra érdemes tudást saját magára nézve. Hormonok - esküszöm csak bele akartam nézni a könyvbe, ami elég vaskos.
"Azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy a kvantummechanikát senki sem érti” – jelentette ki Richard Feynman egyik sokat idézett írásában. N. David Mermin szállóigévé vált megfogalmazása szerint pedig: „Fogd be a szád, és számolj!” A kvantummechanika a modern tudomány egyik csúcsteljesítménye, a legalapvetőbb, legátfogóbb és legsikeresebb fizikai elmélet, amelyet valaha alkottunk. Kulcsfontosságú kutatási területek épülnek a hihetetlen pontosságú számításokra, az eredményeket élenjáró technológiák hasznosítják.
Kjersti Annesdatter Skomsvold regénye az anyává válás története, csendes, szinte alig érzékelhető humorral, nem lineárisan elbeszélve: ahogy egy szingli, a harmincas évei közepén járó nő anyává érik a mindennapokban, miközben az alkotáshoz szükséges energiáit is próbálja megőrizni.
Kari Hotakainen regényének főhőse, Maria elhatározza, hogy új életet kezd, előtte azonban bosszút áll a világon a sérelmeiért – mindenekelőtt gyermekkori nevelőszülein, akik soha nem fogadták el érzelmileg, ám annál több felső középosztálybeli normát és elvárást állítottak fel vele szemben, és velük együtt az egész önimádó, szemforgató társadalmon.
