Frédéric Gros francia filozófus könyve hazájában bestseller lett, ami első hallásra gyanút ébreszthet az olvasóban. Amit sokan megvesznek, nyilván csak rossz lehet – szólal meg bennünk a sznobizmus vészcsengője, de ebben az esetben szerencsére nincs szó ilyesmiről. Ez a könyv szabályt erősítő kivétel. E sorok írója a gyaloglás szerelmese, így hát kissé elfogult is a témát illetően. Frédéric Gros esszéiben tágasság van, friss levegő. Folyton változó felhőalakzatok vonulnak az esszék égboltján, hol ragyog a napfény, hol köd van, és záporok áztatják a tájat.
"Amikor Thompson betöltötte a hetvenet, úgy döntött, életmódot változtat, hogy minél tovább éljen. Három hónap alatt tizenöt kilót fogyott, leadta a pocakját, és csak úgy domborodtak a mellizmai. Immár karcsún és napbarnítottan elhatározta, hogy az egészet egy új frizurával koronázza meg. Ám amint kilépett a fodrászatból, elütötte egy busz. Ahogy haldokolva feküdt, felsóhajtott: - Istenem, hogyan tehetted ezt velem?! Mire egy hang a mennyből: - Az igazat megvallva, Thompson, nem ismertelek meg." Kétarcú könyv, mindkettő külön-külön is remek, együtt még inkább.
Folytatódik Mikoly Zoltán monumentális elemzése Peter Handke Kísérlet-trilógiájáról, avagy hogyan kapcsolódik egymáshoz a wurlitzer, Ávilai Szent Teréz és Van Morrison? Előző „kísérletem” ott ért véget, hogy Peter Handke első, fáradtságról szóló esszéjét az el-beszélés esztétikai és létélménye köti össze – mintegy a szépség és báj vonalaként – a Kísérlet a wurlitzerről univerzumával. És valóban: a Wurlitzer… a történetmondás szövege, melyre már az alcím is utal: Elbeszélés.
A dán Peter Høeg klasszikus traumaregénye, a Megmenthetők? 1993 óta vár magyar kiadásra - most ugyanakkor hozzánk is megérkezett. De van-e ennyi idő után még aktualitása? Novotny Gergely 1749-debütjéből kiderül! A dán Peter Høeg neve sokak számára ismerős lehet Smilla kisasszony hóra vágyik című világhírű regénye kapcsán. Idén ugyanakkor huszonöt év után újabb Høeg-regénnyel gazdagodhatnak a magyar olvasók, ugyanis Soós Anita fordításában, Megmenthetők?
Ha úgy hozza a sors, hogy Kijivbe, vagy más, esetleg még távolabbi ukrajnai városba kell utaznunk mostanában – a WizzAir-es közlekedés a légtérzár miatt ugye kizárt –, az enni-innivalókon és a golyóálló mellényen kívül készüljünk fel olvasnivalóval is, ha nem vodkázással vagy esetleg kártyajátékkal kívánjuk elütni a lassan múló időt, mert nem lesz rövid a vonatút, legalább tizenöt óra. Ha már kártyajáték, rögtön elsőre beugrik Danilo Kiš.
Jón Kalman Stefánsson a Menny és pokol-trilógiával lett ismert Magyarországon, kiadása és jelenléte azonban azóta is markáns és állandó. De vajon hogy rezonál a korai Csillagok sercegése a magyar olvasóval? Andok Tamás kritikája.
Az orosz klasszikusokat Csehov és Dosztojevszkij írták - ennek olcsó, vécén olvasásra szánt utánzatait, az oroz klazzikát ellenben Tsehov és Dostojevzski, akik mögött bukott, alkoholista szlovák professzorok állnak. Szilágyi Zsófia ered Daniel Majling könyvének nyomába. Ha nem vagyunk figyelmesek, könnyen lehet, hogy adidad pólót veszünk adidas helyett: ha felületesen olvassuk el ennek a kötetnek a címét, azt hihetjük, orosz klasszikusokat fogunk olvasni, pedig ez oroz klazzika, nem Csehov, hanem Tsehov, nem Turgenyev, hanem Toorgenef.
Az osztrák Nobel-díjas, Peter Handke minimum megosztó személyiség - és nem a magyar könyvkiadás kedvence. Most Mikoly Zoltán kétrészes megakritikájával kíséreljük meg pótolni a hiányt - a Kísérlet-trilógiáról. „És állandó kitérőid, kerülőid, körülményeskedéseid, örökös tétovázásod, a legkisebb lendület azonnali megszakításai, az örökös újrakezdések közepette hol marad a szépségnek és bájnak az a vonala, amelyik sejtésed szerint a sikerült napot jellemezné, és a róla szóló kísérletet vezetnie kellene?
„Kezdjétek tanítványaitok alaposabb tanulmányozásán; mert egész bizonyos, hogy nem ismeritek őket eléggé…” – Jean-Jaques Rousseau: Emil vagy a nevelésről (1762) „Furcsa és szinte meghökkentő dolog, hogy ismerjük az emberi test minden zugát, katalogizáltuk a bolygó összes állatát, leírtuk és elkereszteltük az összes fűszálat, ugyanakkor a pszichológiai technikákat évszázadok óta meghagytuk a maguk empirizmusában, mintha kisebb jelentőségűek lennének a kuruzslók, az állattenyésztők vagy a földművesek technikáinál”– Jean Piaget: La pédagogie moderne (Modern pedagógia, 1949) – a könyv két mottója.
"Ez a szenvedélyes kiállás az egyszerű élet mellett feltárja, miként hatott a gyaloglás a történelem legnagyobb gondolkodóira - Henry David Thoreau-tól és and John Muir-tól Gandhi-ig és Nietzsche-ig" idézi a Penguin Random House ajánlója a The Observer-t. (kiemelések tőlem). "Gyaloglás közben nem te jutsz közelebb, hanem a világ tart ki a tested mellett. A táj ízek, színek, illatok együttese, amely átjárja a testet." - a könyvből Remek kis könyv! Szórakoztató, ugyanakkor tele figyelemre méltó gondolatokkal, amelyek segíthetnek bölcsebben, jobban élni az életünket.
