Ha van valami, amiért különösen fontos az éves szinten tucatjával osztogatott Európai Unió Irodalmi Díja, az az, hogy ennek révén különösen megnő annak az esélye, hogy egy-egy olyan kötetet lefordítsanak magyarra, amelyet e nélkül minden bizonnyal nem ismerhettünk volna meg.
Frédéric Gros francia filozófiaprofesszor, emellett elkötelezett túrázó, aki a gyaloglást nem sportnak tekinti. Nagyközönségnek szóló filozófiai esszéje a gyaloglás, sétálás, kóborlás, kószálás, túrázás mibenlétét tárja fel.
Miközben Byung-Chul Han, az egyik legismertebb vagy legalábbis legnépszerűbb kortárs filozófus az eddig megjelent könyveiben is leginkább a modern világot ostorozza, legújabb kötetének, A rítus eltűnésének előszavában arra hívja fel a figyelmet, hogy ennek megírására nem a nosztalgia ösztökélte, hanem leginkább a (filozófia)történész kíváncsisága: rögzíteni szerette volna, hogyan kapnak egyre kevesebb szerepet az életben azok a közös szokások, amelyek egykor az emberi közösség életében olyan fontosak.
Miért jó gyalogolni? Lehet-e annak filozófiája? Frédéric Gros esszékötete a görög cinikusoktól Gandhi nagy gyaloglásáig feszül. Isztray Simon kritikája. Frédéric Gros francia filozófus könyve a gyaloglásról jó értelemben korszerűtlen mű. Elsőre esszék kusza gyűjteményének tűnik, majd kirajzolódnak fő csapásirányai.
A cseh Lucie Faulerová regénye egy sokszor tabuként kezelt témát, az öngyilkosságot állítja a középpontba, de nem azt kérdezi, joga van-e az embernek lemondania a saját életéről, hanem azt vizsgálja, mi történik azokkal, akiket hátrahagy. Hogyan dolgozható fel egy közeli családtag, egy szeretett személy öngyilkossága? Szembenézni ezzel az örökséggel rendkívül fájdalmas és hosszú folyamat, és egyáltalán nem biztos, hogy valaha is meg lehet érkezni a végére. Ezt a küzdelmes utat igyekszik bemutatni a Typotex Kiadó gondozásában megjelent Akkor nekem annyi!
