Jesús Carrasco neve már nem teljesen ismeretlen a magyar olvasók előtt: a spanyol szerzőnek néhány éve jelent meg magyarul Kegyetlen idő című regénye, amely több vonatkozásában mintha előkészítené a terepet a Föld, amelyen állunk című utópiához. A Typotex világirodalmi sorozatában napvilágot látott mű egy újabb, rendkívül markáns szín a fiatal európai alkotók tarka palettájáról: Carrasco világa úgy ejti foglyul az embert, mint amikor egy film hatása alól napokig nem tudunk szabadulni.

Az író új regényében a megmaradásért, az emberség utolsó cseppjeinek megőrzéséért küzdenek hősei egy olyan világban, amely épp az emberség eltiprásával igyekszik fenntartani magát.

A regény ideje megfejthetetlen, játszódhat akár a képzeletbeli múltban, a jelenben, de akár egy kései jövőben is – Spanyolországot leigázták, és valamely meg nem nevezett hatalmas birodalom részévé vált. Az elbeszélő egy idős asszony, aki lerokkant, valaha magas rangú „hős katona” férje mellett éli életét egy vidéki birtokon, amelyet kiváltságként biztosítottak számukra a birodalom vezetői. Eközben a hatalom emberei úgy hajtják a foglyul ejtett helybéli lakosokat, mint a barmokat, és az áldozatok embertelen kínok között pusztulnak el. Az elbeszélő Eva akkor kezd szembesülni a valósággal, amikor a birtokán feltűnik egy félholt bennszülött, akit ugyan fel kellene adnia, de ő nem teszi, és lassacskán birtokába jut a férfi történetének.

Carrasco egy izgalmas disztópiába csomagolva szembesít a hatalom és alávetettség, a kegyetlenkedés és kiszolgáltatottság, a meghunyászkodás és lázadás kettősségével, de mindenekelőtt azzal a kényelmetlen kérdéssel, hogy vajon hajlandó-e az ember kidugni a fejét biztonságos csigaházából és kinyújtani tapogatóit azok felé, akiknek esélyük sincs a nyugodt életre – s megteszi-e ezt azon az áron is, ha az ő biztonsága kerül veszélybe.

A nyomasztó elevenséggel megrajzolt jelenetek bármely diktatúrában hasonlóképp történhetnének, mint ahogy történtek is már sokszor az idők folyamán, és ismeretlenül is oly ismerősek az olvasónak. A Carrasco ábrázolta szörnyű világban, ahol szinte szó szerint kirántják a talajt az ember lába alól, egyetlen menedék látszik elérhetőnek: az anyaföld, a termőföld, hiszen a növények a rajtuk olykor áttipró katonai bakancsok és harci lovak patái ellenére még virágoznak és hozzák a terméseiket. Az űzött idegen ezeknek a növényeknek az árnyékában lel átmeneti nyugalomra, s itt nyer értelmet a regény címe is: a szabadság, az emberség és a függetlenség egyazon földből sarjad, ha földünk nincs, otthonunk sincs, és az otthontalanságban menekvés sincs annak, aki nem lel irgalomra.

Laik Eszter

Jesús Carrasco: A föld, amelyen állunk
Typotex Kiadó, 218 oldal, 2900 Ft

Forrás: Könyvhét, 2019/1. szám