Eretnek előhang: "A matematika nem valami távoli érthetetlenség, amelyhez külön ész kéne, ugyanavval az (egy szál) eszünkkel közelítünk a regényhez, mint őhozzá. A matematika is a létezésünkről, annak gazdagságáról ad hírt. Mindig ugyanarról beszélünk, hol Flaubert, hol Bolyai, hol Pilinszky, hol Gödel hangját halljuk. Ha fülelünk." - Esterházy Péter idézet a könyvből. Ő képzett matematikus volt. ÁMDE: Kulturális erőtérben növünk fel. Az európaiban természetes, hogy értjük a mi gondolkodás- és kifejezésmódunkkal szóló könyveket, így nagyobb nehézség nélkül olvasunk ki pár tucat írásjelből akár regényfolyamokat is. (A képregény nem igényel ekkora szellemi teljesítményt!) A bennünket az életben spontán módon ért hatások erre képessé tettek. Ilyen hatások azonban a matematikát illetően nem vagy alig érnek, s annak gondolkodásmódja és nyelvezete is eltér a nekünk ismerőstől. Sok hatás tanítja, mit találjunk szépnek, de egy sem, hogy miért szép egy matematikai állítás vagy bizonyítás. A matematikához ilyen segítséget az élettől nem kaptunk. Ezért ha valaki tudja a matematikát, használni is képes, de neki az "fenség, Észak-fok, titok, idegenség" (Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse), nem ő a hibás - rosszul tanították.
A Typotex a könyvről és a szerzőről: "A Föld nagysága, a nagy Fermat-sejtés, a gráfelmélet születése, az éles eszű Dido és a kör négyszögesítése - jobbnál jobb témák a könyvből, amelyből világosan kiderül, hogy a matematika nem szabálygyűjtemény, hanem a gondolkodás iskolája. A szerző hosszú időn keresztül tartott matematikatörténeti előadásokat, amelyeken a kétezer éven át megoldatlan talányoktól kezdve az Erdős Pál-féle Happy End-problémáig számtalan örökzöld kérdésről szó esett. A kötet 10-18 évesek (és tanáraik) számára készített összeállítás, amely nemcsak a feladatokat és megoldásaikat tartalmazza, de a legendás problémák történeti hátterével is megismerteti az olvasót." (Kiemelések tőlem)
A könyv mindenkinek erősen ajánlható, akit érdekel a matematika. Igaz, olykor ismertnek vesz tudáselemeket, amelyeket idősebbeknek talán még nem tanítottak, vagy már elfelejtették. Ilyenkor tehát utána kell nézni a leírtaknak - az is jó játék. Jó sok feladat is található benne. Róka megadja a megoldásokat - csak hát azok is többnyire némi tudást feltételeznek. Azt viszont nem állítanánk, hogy a megoldás a laikusnak is mindig nyilvánvalónak mutatkozik.

Nézzünk bele egy kicsit!
"A matematika állításai maradandók, míg a tudományokban az elméletek állandó megújulása a jellemző. Eukleidész igazságai örök érvényűek, míg Ptolemaiosz geocentrikus világképe történelmi emlék." (Idézetek innentől a könyvből.) Így igaz, hiszen a matematika tőlünk függetlenül létező igazságok, törvények, összefüggések világa, így azokat nem létrehozzuk, hanem fel- és kiismerjük. A döntő kérdés, jól ismertük-e fel. A matematika tételeit, törvényeit a tudomány fejlődése nem teszi elavulttá, de korlátozhatja azok érvényességi tartományát. Jó példa erre a klasszikus geometriából: "Ha megmérjük egy háromszög szögeit, azok összege mindig 180° lesz." Bolyai János forradalmi felfedezése ezt nem tette meghaladottá, csak a tétel értelmezési tartományát szűkítette le a síkra.
A matematika kivételes szépsége: "Eukleidész példát mutat arra, hogy ha kiválasztjuk az axiómákat, a természet néhány igaznak tartott alapelvét, arra egy biztonságos világot lehet építeni. Ha nem kételkedünk az alapelvek igazában, akkor a felépített világban sem kételkedhetünk." A társadalomban ez még sohasem működött: a világ vastagon megcáfolhatja az axiómákat.
A püthagoreusok egyistenhite: "Hittek abban, hogy egy isten van, aki a világot a számok közötti kapcsolatoknak, törvényeknek megfelelően teremtette. Amiként sok szám van ugyan, de mindegyiknek forrása az »egység«, ugyanúgy a világ sokféle dolgának egyetlen eredete és egységbe foglalója az Isten. A sokféle dolog és jelenség között az isteni harmónia teremt rendet, az foglalja a mindenséget egységbe. Az ember igazi hivatása ennek a boldogságot biztosító harmóniának a megismerése, amelyhez legeredményesebben a matematika művelése segít hozzá, mivel benne fellelhetők az örök törvények."
Hihetetlen matek-zsenik: Pierre de Fermat-tól "egyszer megkérdezték, a 100 895 598 169 szám prímszám-e. Ő másnap megadta a választ: nem, a szám összetett, prímtényezői pedig a 898 423 és a 112 303."
Descartes híres tétele a róla szóló fejezetben: "És így eljutottunk az első biztos, támadhatatlan ítélethez: cogito, ergo sum; gondolkodom, tehát vagyok." Vajon új Turing-tesztként szolgál-e, ha a mesterséges intelligencia felfedezi magának Descartes igazságát?