A bevándorlás és a bűnözés kapcsolatáról, valamint adatok félrevezető tálalásáról elmélkedik Asa Wikforss svéd filozófus Donald Trump volt amerikai elnök egy 2017-es nyilatkozata kapcsán.

“Látjuk, mi zajlik Németországban, vagy mi történt a múlt éjjel Svédországban. Svédország. Ki hitte volna? Svédország” – az Urbanlegends.hu követői talán emlékeznek még arra, amikor Donald Trump 2017-ben ezekkel a mondatokkal lepte meg a világot – de leginkább a svédeket. A beszédet hallva Svédország azonnal magyarázatot kért az amerikai külügytől, jelezve, hogy ők nem tudnak terrorjellegű eseményről az előző napról.

Mint az a beszéd utáni napokban kiderült: a kijelentés hátterében az állt, hogy Trump tévézés közben, akkori kedvenc csatornáján, a Foxon látott egy dokumentumfilmet. Ebben az egy ideig Svédországban élő Ami Horowitz arról beszélt, hogy a szexuális bűncselekmények száma azért emelkedett drámaian Svédországban, mert az ország 2015-ben tömegesen fogadott be menekülteket. Erre vonatkozott a “múlt éjjel” Trump félreérthető állításában, nem pedig arra, hogy Svédországban történt valami.

A történet – és annak főbb tanulságai – Asa Wikforss nemrégiben magyarul is megjelent, Alternatív tények című kötetében is előjön. Az alábbiakban ebből a könyvből szemlézem a svéd filozófus kapcsolódó gondolatait.

Adatok félrevezető tálalása pro és kontra

Könyvében Wikforss rámutat: Horowitz kijelentése részben téves és részben félrevezető volt. A svéd kormány Trump megszólalására válaszul kiadott adatai szerint a gyilkosságok száma Svédországban az 1990-es, százezer emberre eső 1,3-ról 2015-re 1,1-re csökkent. A bejelentett nemierőszak-esetek száma pedig ugyan valóban emelkedett 2012 óta, de ezt Wikforss szerint több tényező is indokolhatta.

• Egyrészt az országban megváltozott a nemi erőszak definíciója, és kampányokat folytattak a bejelentések megtétele érdekében.
• Másrészt Svédországban úgy vezetik az ilyen eseteket, hogyha például egy nő azt állítja, a férje egy éven át naponta megerőszakolta, akkor azt 365 esetnek tekintik.

A svéd kormány szerint – a legutóbbi ezzel foglalkozó, 2005-ös kutatás szerint – bár 2,5-ször nagyobb az esélye annak, hogy egy bűncselekmény gyanúsítottja külföldi születésű, ez a különbség a gyerekkori társadalmi-gazdasági körülményekkel is magyarázható.

Könyvében ugyanakkor Wikforss arra is rámutat, hogy a svéd kormány válaszában is voltak félrevezető elemek. Kimaradt belőle például az a tény, hogy a gyilkossságok számának csökkenése általános tendencia sok nyugati országban, és hogy máshol nagyobb mértékben csökkent, mint Svédországban. A bevándorlás és a bűnözés korrelációja pedig bonyolutabb annál, mint ahogy a svéd kormány lefesti.

“Az, hogy a bevándorlás fokozódott 1990 óta, kétségkívül azt mutatja, hogy a növekvő immigráció nem vezetett a gyilkosságok össz-számának emelkedéséhez (bár nem is zárja ki, hogy a számok még alacsonyabbak lennének, ha kisebb lenne a bevándorlás mértéke). De ez természetesen semmit nem mond arról, van-e összefüggés a bevándorlás és a gyilkosságok között. A kérdés tisztázásához a 2005-öshöz hasonló statisztikai vizsgálatokra lenne szükség. A kormány felhívja a figyelmet arra, hogy a 2005-ös kutatás szerint a bűncselekménnyel gyanúsítottak zöme Svédországban született (és szülei svédek), valamint a bevándorlók túlnyomó többségét nem gyanúsítják semmilyen bűncselekménnyel. Ez az állítás szintén helyes, de elég furcsa. Az aligha meglepő, hogy a bevándorlók zömét nem gyanúsítják bűncselekménnyel, különben képtelen számokról beszélnénk. És nem is az érdekes, hogy a bűncselekménnyel gyanúsítottak többsége bevándorló-e (ez elég meglepő lenne), hanem az, hogy a bevándorlók felülreprezentáltak-e a gyanúsítottak között, ahogy azt a 2005-ös vizsgálat kimutatta”

– mutat rá Wikforss.

A svéd filozófus szerző szerint tehát a helyzet összetett. És a teljes megértést nem segíti, hogy mindkét oldalon torzítva tálaltak bizonyos adatokat – még ha a svéd kormány infóinak sántítása össze sem vethető Horowitz és a Fox ténybeli tévedéseivel.

Még csak a korreláció sem biztos, nemhogy az oksági összefüggés

A Fox News tálalásában abból indultak ki, hogy a szexuális és fegyveres bűncselekmények számának emelkedése a bevándorlás, de főként a 2015-ös menekültáradat eredménye. Ez már csak azért is téves Wikforss szerint, mert az erőszakos bűncselekmények száma apránként emelkedett az évek folyamán, ezért nem korrelálhat a 2015-ös eseményekkel.

De még ha lenne is korreláció – folytatja Wikforss – az sem jelent feltétlenül oksági összefüggést. A jelenséget a szerző egy hétköznapi példán illusztrálja: még ha a napi fagylaltfogyasztás korrelál is a fulladásos balesetek számával, ez nem jelenti, hogy a fagyi miatt fulladnak meg sokan. A jelenség mögött egy harmadik tényező áll: a meleg.

Ez a harmadik tényező a bevándorlás és a bűnözés kapcsolatában – és ez egyáltalán nem új megfigyelés – a szegénység. “Feltéve, hogy a külföldi háttérrel rendelkezők nagyobb eséllyel élnek rosszabb társadalmi-gazdasági körülmények között, mint a svédek, helyesnek tűnik a 2005-ös statisztikát ezzel magyarázni – írja a szerző.

A probléma tehát összetett, és – mint minden ilyen esetben – az egyszerű magyarázatok sokkal népszerűbbek, másrészt a legtöbbször mindenki csak a saját elméletét alátámasztó bizonyítékokkal foglalkozik. A bevándorlás ellenzői előszeretettel mutogatnak a nemi erőszakkal kapcsolatos emelkedő számokra. A migráció támogatói pedig azokat a mutatókat nagyítják fel, amelyek szerint nincs valós kapcsolat a két dolog között.

Ebből azonban Wikforss szerint hiba lenne azt levonni, hogy nincsenek tények, és az adatokat bárhogy lehet értelmezni. A helyes következtetés szerinte az, hogy

• a valóság összetett,
• a politikusok, az újságírók és más véleményformálók szeretik a maguk szája íze szerint tálalni az adatokat,
• de félrevezető tálalás és félrevezető tálalás között is lehet komoly különbség.

Ösztönösen ráérzett?

Könyvének egy későbbi fejezetében Wikforss visszatér még egyszer Trump Svédországgal példálozó mondataira. Az amerikai elnök kijelentése utáni napokban ugyanis valóban volt egy zavargás Stockholm bevándorlók lakta, Rinkeby nevű negyedében, amely során autókat gyújtottak fel és üzleteket fosztottak ki. Ezzel kapcsolatban mondta aztán Trump, hogy: lám, végül mégiscsak igaza lett.

Wikforss szerint a volt amerikai elnök előszeretettel élt ilyesfajta mentegetőzéssel, ha megalapozatlan infók terjesztésén érték. Gyakran állította: jók az ösztönei, és végül mindig igaza lesz, még ha nincs is bizonyítéka. Ez azonban – mutat rá a svéd szerző – egy hamis érvelés: “‘ösztönből’ tudni valamit nem azt jelenti, hogy az ember a tudás birtokában van, mert az ösztönök nem nyújtanak bizonyítékot”.

A jelenségre – teszem hozzá már én – példaként szolgálhatnak a koronavírus eredetével kapcsolatos elméletek is. Bár a tudósok többsége ma azt gondolja, hogy a vírus természetesen fejlődött ki, nem vetették el teljes mértékben a laboratóriumi baleset teóriát sem. Ez azonban nem jelenti, hogyha a további kutatások egyszer majd mégis a laboratóriumi eredetet igazolják, akkor 2020 januárjáig visszamenőleg mindenkinek igaza lesz, aki – koholt vagy még csak nem is prezentált bizonyítékok alapján, konkrét politikai/gazdasági céllal vagy akár csak “ösztönösen ráérezve” – ezt terjesztette.

“Ha egy megalapozatlan állítás később igaznak bizonyul is, az nem változtat azon a tényen, hogy az ember alaptalanul keltette magáról azt a benyomást, hogy tud valamit, amit valójában nem tudott” – figyelmeztet ezzel kapcsolatban Wikforss.