A méhcsalád című kötet 2021-ben az Európai Unió Irodalmi Díját nyerte el.

Az Osztrák–Magyar Monarchiában gondosan úgy voltak leosztva a szerepek, hogy mindenkinek jusson valami: a Krajna tartományba tagolt kicsiny szlovén népességnek ez volt a méhészet – ők adták a birodalom mindenkori főméhészét.

A historikus megközelítéstől meglehetősen távol áll Anja Mugerli szlovén írónő világa, ez alól a 2021-ben az Európai Unió Irodalmi Díját elnyert, A méhcsalád című legújabb kötete sem kivétel. A hét novella mindegyike a városi civilizációtól távol, erdőkkel övezett faluban, de annak is leginkább a szélén játszódik. Főszereplői a társadalom peremére szorult emberek, gazdálkodók, különleges figurák, köztük a falu rejtett bolondja. Mindannyiuk sorsa attól lesz megélhetőbb, hogy Mugerli szűkebb családi és párkapcsolati környezetbe helyezi őket.

Akad közöttük olyan viszony, ami még a családdá válás előtt szétesik, máskor a szereplők hosszú idő után találkoznak, ám a távollét erősebb, így ami egy volt, az soha többé nem képes újra teljessé válni. A szövegeket átszövik a szlovén környezet, a helyi kultúra titokzatos rituáléi és hagyományai. Mugerli finoman vonja be az olvasót az egyszerre ismerős és közben különös világba, ahol folyamatosan nyelvi, kulturális, politikai határokat, de leginkább a valóság és a tudattalan közöttieket kell átlépni.

A méhcsalád címadó novellában a történelem viharai vernek szét egy kapcsolatot, ám a remény füstje megmarad. Ebben a náci megszállás és a zsidóüldözések idején az egyedülálló anya próbálja életben tartani a kinézetre sem árja fiát és önmagát. A fiú összebarátkozik egy méhésszel, akinek már-már mágikusnak tűnő kapcsolata van a szorgos rovarokkal. A novellában időnként nehéz beazonosítani, melyik szereplő szemszögéből meséli el az írónő az eseményeket, és ez még inkább felerősíti a bármilyen családban együtt élő, egymásra ható emberek finom, hálószerű rendszerét, amelynek kötőanyaga a bizalom.

Mugerli szerint a család – szerveződjön vérségi vagy más alapon – olyan, akár a kaptár, érzékeny ökoszisztéma. A témái ellenére Mugerli novelláinak zöme nem nyomasztó, inkább emberismeretről tanúskodik, és életszerűen keserédes. Az angolul, spanyolul és olaszul is folyékonyan beszélő írónő maga is úgymond kultúraközi: az olasz–szlovén határ melletti Nova Goricában él.