"A múltja sebezte, a jelene nem gyógyította, a jövője pedig minden bizonnyal nem is létezett."

Narine Abgarjan jó emberismerő lehet. Új regénye mélyen emberi történet. Élénk és könnyed valósággal megalkotva hozza közel szereplőit, ami minden oldalon magával ragad. Ismét egy kis örmény faluban járunk, izgalmas és meglepő a kezdés, hiszen az egész Szimon halálával kezdődik. Olvasás közben ébredtem rá, bár fontos, de talán nem is Szimon az igazi főszereplő. 

Négy női sors áll a regény középpontjában, ahol Szimon csak egy összekötő szál. A négy nő (Szilvia, Eliza, Szofja és Szuszanna) eléggé eltérő életét azonban mélyen meghatározza a férfi. Mindig felbukkan, és a megoldást biztosítja a nők önmagukra találásában segít, akarva-akaratlanul is. Ezekből a visszaemlékezésekből áll össze a történet.

"Szilvia felismerte szerelme hibáit, de úgy gondolta, meg tud birkózni velük. Szentül hitte, hogy szerelemmel és türelemmel mindent helyre lehet hozni."


Az eddig olvasottak közül ez egy könnyed, szórakoztató és vicces élethelyzetet mutat be. Teszi mindezt úgy Abgarjan, hogy a háttérben ott a valós élet minden tragikomikus öröme, fájdalma. Szimont felesége, Melanyja, és négy egykori szeretője siratja. Szimon egy nőcsábásznak tűnik, de nem volt igazán az. A nőkkel való kapcsolatában, akik fontosak voltak számára, és maradandó nyomot hagytak az életében a véletlen is nagy szerepet játszott. Innentől a történések négy elbeszélésbe fordulnak, ezeknek a nőknek az életéről, a sorsuk alakulásáról olvashatunk. Megismerjük, hogy útjaik hogyan kereszteződtek Szimonéval. Mind a négy sors különböző, de egyformán színesek, érdekesek, sok élményt adnak az olvasónak. A kis falucska többi lakója is felbukkan előttünk, látványos képekkel megelevenedik előttünk az életük, gondolataik, egymáshoz való viszonyuk. A természet, mint háttér szintén fontos elem a regényben.

Szimon nem egy klasszikus megmentő, hanem csak egy szerelmes és szeretni nagyon tudó férfi. Talán egy nagyra nőtt kisfiú, aki nem egyszerűen hódításokat pipál ki, hanem rövid, de tartalmas idilleket él meg, amivel megváltoztatja ezen négy nő életét. Nem igazán törődünk vele, inkább csak epizodikus megjelenései vannak, aki éppen jókor bukkan fel a nők életében. Könnyedebb hangvétele ellenére ez is a szerző átlagon felüli, gyönyörű írása. Abgarjan új regényében az érzékiség, a szerelem varázsa és a humor összefonódik a 20. századi Örményországot sújtó traumákkal a háttérben. Történetek nőkről, akik - Szimon álal - megmentették önmagukat. Ezen nők élete a szakadék szélére sodródott, az öngyilkosság határán jártak. Szimon törődése, odafigyelése azonban felrázza őket, megtanulják elfogadni magukat. Mindannyian szerették őt, mindannyian megpróbálták elfelejteni, és mindegyiknek megvan a maga csodálatos története. Van itt régi be nem teljesült gyerekszerelem, vagy magány, érzékeny szexualitás és testkép elfogadás. Érdekes megtapasztalni, miként változik meg a nők élete, gondolkodása, Szimon felbukkanásával. Szimon hetvenkilenc évesen nagy űrt hagy maga után.

Mindenki hálás neki. A férfi halála összehozza, kibékíti a nőket. Mindannyian kaptak tőle valami értékeset. Van aki egy gyereket, van aki az önismeretet, kedvet az élethez. A szerzőt nem az egyes főszereplők történetei érdeklik, hanem az, ahogyan ezen sorsok egymásra találnak az élet körforgásában.

A regény a Typotex Világirodalom sorozatban, Goretity József értő és érző, csodás fordításában olvasható.