A hormonok életünk hírvivői: ha meg akarjuk érteni testünk működésének alapjait, ha jó közérzettel, egészségben, sokáig szeretnénk élni, akkor érdemes ezt a könyvet tanulmányozni. Bölcsőtől a sírig, mindenki talál benne hasznos, elsajátításra érdemes tudást saját magára nézve. 

Hormonok - esküszöm csak bele akartam nézni a könyvbe, ami elég vaskos. Szóval, mondom, így elalvás előtt csak belelapozok, aztán megnevettetett a herével kapcsolatos ókori római szokás (amikor esküdtek valami tény valódiságát tanúsítva, a heréjükre tették kezüket - vagy a másik heréjére? egyre bizarabb), aztán az engem érdeklődő fejezeteket, az öregedéssel kapcsolatos dolgokat tanulmányoztam át, belekaptam a belek egészségébe, konkrétan a belek és az agy közötti kapcsolatok témakörébe - egyszer csak azt vettem észre hogy különböző fejezetenként 20-40 oldalakat is elolvastok egyhuzamra.

Tudtad, hogy létezik éhséghormon? Ghrelin a neve, a gyomorban képződik, és a kutatások jelenlegi állása szerint ő a felelős a testsúly-beállítódásért. Mondhatni, egész életemben túlsúlyos voltam, ennek megállapításait szinte belélegeztem, bár nem örültem neki annyira, amikor olyanokat olvastam, hogy mértéke nemcsak a döntési sebességet befolyásolja, de együttműködik a függőségek kialakulásáért felelős agyterületekkel IS. EZ NEM IGAZSÁG! Nálam az evés lassan függőség kategóriába megy, és igen neheztelek azért, hogy sokak akkor és annyit esznek, amikor és amennyit akarnak, nekem meg meg kell küzdenem az elhízással, gyakran még akkor is, ha átlagosan étkezek, de mozgás nélkül. Nagyon úgy néz ki, hogy a test ragaszkodik a kialakult zsírraktárhoz, ami a régmúltban gyökerező, akkoriban hasznos valóságnak számított. (Bocsánat a személyes kitérőért, de igen a bögyömben van a cucc.)

A másik nagy témakör (ami így hatvan körül érdekel) az öregedéssel kapcsolatos: végül is mindenki szeretne megöregedni, de senki sem akar öreg lenni. Általánosságban elmondható, hogy a hormonok a lefelé húzó spirálban is támogatják a testet, egyensúlyi helyzetet alakítanak ki és a visszacsatolások révén óvják a testet. Idős korban például nem biztos, hogy akkora katasztrófa az inzulinszint magasabb értéke - amit természetesen mindenkinél egyéni módon kell figyelembe venni. A regenerálódási képesség hosszabb időtartama igényli a magasabb energiaszintet a gyógyuláshoz. Azt szoktam mondani, húsz évesen a lábam is kinőtt volna, ha valami miatt elvesztem, de hatvan évesen már kétséges egy kisebb műtéti heg normális időtartamban való gyógyulása is. Persze, mindig vannak kivételek, és olyan szerencsés génekkel született is a környezetemben, akire 89 évesen SEM vonatkoznak a fentiek, amit az öregedésről írtam. (Ezért fontos az egyéni elbírálás az orvosnál is.)

A hormonok képesek fájdalmat csillapítani, mentális stresszt oldani, boldogságot kelteni (ó, igen, a szerelem első időszakában a rózsaszín ködért IS felelősek), ők laknak a beleinkben is, és nemcsak azért tartózkodnak ott, hogy tudjunk szellenteni. Ki hinné, hogy közérzetünk jelentős részben a bélbaktériumaink függvénye, a bélrendszer az emberi test második agya, és hogy e kettő is hormonok vezérelte valóság?

Miért érdemes elolvasni életkortól, nemtől függetlenül a Hormonok című könyvet? Mert minden életkornak és férfinek, nőnek egyaránt hasznos tudást ad át, mondhatni, bölcsőtől a sírig. Olyan témákkal foglalkozik,  amelyek megértetik az egyénnel működése alapjait, példákon keresztül pedig akár életet meghosszabbító, közérzetet javító hatása is garantált.

Szerintem olvassátok!