Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kortárs skandináv szépirodalom legfőbb témája (a világ más tájaihoz hasonlóan) az autofikció lesz, így gyakorlatilag szinte minden jelentősebb északi alkotójuk előállt már az utóbbi időkben ilyen témájú kötetekkel. Ebből a sorból az a norvég Kjersti Annesdatter Skomsvold sem maradhatott ki, akit a magyar olvasók is tökéletesen ismerhetnek a Gyorsuló ​lépteim távolba tűnnek című kötete miatt.

Bár már egy jó ideje nálam is várólistás ez a kisregény, de valahogy sosem sikerült sorra jutnia. Ennek következtében pedig természetesen nem igazán tudtam, hogy mire is számítsak 1979-es születésű írónő legújabb alkotása, A gyerek olvasása során.

Az új mű, ahogy már a bevezetőből is sejthető, erősen önéletrajzi indíttatású, és ahogy kiderül, a megírásához való apropót az írónő terhessége és kislányának születése szolgáltatta. Ebből is következően a szöveg elsősorban gyermekének szól, aki a jegyzetek készítése során még csak kisbaba.

„Bár nem volna szabad ilyesmin töprengenem, mert a többgyermekes anyák nem nyilatkozhatnak ebben a kérdésben, nem ítélkezhetek önmagam mint friss, első gyermekes anya felett, egy anya, aki az imént hozta világra elsőszülöttjét, teljesen ki van szolgáltatva a természetnek. Fizikai fájdalmat okozott, amikor valaki más fogta a gyereket, olyan kézzel érintette meg, amelyről nem tudtam, hogy elég tiszta-e, amikor nem tudtam, hogy megfelelően tartják-e a fejét, amikor túl hangosan beszéltek, az pedig valóságos földcsuszamlást váltott ki a testemben, amikor sírt, és valaki más próbálta megvigasztalni."

Skomsvold, bár egy alig százoldalas alkotásról beszélünk, számtalan témát zsúfolt bele művébe, így olvashatunk itt többek között a szülés körülményeiről, a kislány első heteiről, hónapjairól, és arról is, hogy miként befolyásolja a gyermekvállalás az írói karriert; de megjelenik témaként egy korábbi kapcsolata egy nagytehetségű, ám erősen önpusztító életmódot folytató íróval, az új kapcsolata gyermekei apjával, a művész Bóval, illetve saját gyermek-és kamaszkori emlékei is, valamint elképzelései a jövővel kapcsolatban.

A norvég a legtöbb skandináv szerzőhöz hasonlóan a szokásos szolid, már–már minimalista nyelvezetet használja, amely kiválóan alkalmas arra, hogy ilyen sok témát bemutasson. Ráadásul maga az elbeszélői hang is meglepően visszafogott, így például a kislány sem kap nevet (ahogy a bátyja, az alig óvodáskorú "fiú" sem), és az események leírása is nagymértékben mentesül az egyedítéstől. Ennek következtében pedig a szöveg meglehetősen univerzális hatást kelthet.

Kjersti Annesdatter Skomsvold legújabb alkotását elsősorban azoknak ajánlanám, akiket érdekel a gyermekvállalás, az anyává válás és az anyaként való élet leírása. A gyerek egy tipikus, modern, skandináv autófikciós kisregény, amely ha el is marad a legjobbaktól ebben a témában, de azért még bőven tartalmaz magában értékeket.