Kiváló, mi több, tündökletes szellem-e a világhíres szlovén filozófus-író, Slavoj Žižek? Könyveit a relatívum határain belül mozgó abszolútumokként kezeltem, míg angol nyelven - koalás ausztrál öregbarátom révén, ám művelődjek! - jutottam hozzá, gyanút csak a minden ilyen vállalkozással szemben érzett Fenntartásaim (nem nekem találták ki a túl közel-társadalmi aktuál-esszézést, talán?), a „divatos, tehát tényleg mi van?", a népszerűséggel kapcsolatos (nem szép) hümmögések kényszerei keltettek bennem. E nagyon fontos (alap)könyvből kiderül: Žižek ragyogó figura, kérdései, ha egészükben nem is az én számomra, de részleteikben, színvonalukban mindannyiunknak izgalmasak, félretolhatatlanok.

      Bár a könyv szép, de kissé meghökkentő borítója (nyakban egy absztrahált, divat-feletti-naprakész-új kereszt) mintha a törékeny abszolútnak se nem hízelegne, se azt nem kezdené ki, mondom, a forma (formoff) a tartalmat (stb.) nem zavarja. Mi ez a tartalom (stb.)? Bár a mély és egyértelműen állást foglaló (foglalni persze nem akaró, az ilyet tagadó...de lehet, hogy én tévedek) filozófusi utószó (magyar, a mi kiadásunké) egyértelműsíti: hogyan gondolkozunk ma - mikor is? az újkapitalizmus totalitárius törekvései közepette, de közben az ősibb kereszténység értékeit ismét aktualizáló sejtések, létesélyek korában?! -, s a Marx-fivérek (szándékkal teszek ide kötőjelecskét, félreértés ne essék) Žižek-kedvelte jó kis viccével fejezi be tartalmas, okos, körültekintő, a szerzőhöz méltó fejtegetésit, hogy tudniillik a kérdésre, hogy „Kávét? Teát?" ez a válasz jön, hogy „Igen, kérek!", vagyis hogy így nehéz eldönteni, a neo-balliberális eszmék létjoga a törékenyebb avagy az abszolútabb része a relatívumok szövevényének, erre nekem profánul (divatfogalom, van is a szellemünket brilliánsan kiszolgáló Typotexnek könyve erre, a Giorgio Agamben-féle...beszerzendő...!), hogy ha ezt a sztyuvi ( a légihosztessz) kérdi: „Coffee? Tea?", ott rezeg a folytatás: „...or me?" Vagyis: „teát, kávét, vagy engem tán épp?" - ha elfogadom az utószó dualizálását, hiányzik (már csak a kis csinire gondolva is) a harmadik lehetőség. Öreg hibába esne Žižek ezzel? (Mármint nem hosztessz-ügyben, világos.) Avval, hogy „sarkítunk", ilyesmiben (brr) gondolkozunk örökké? Nem Salinger és a zen-divat eshetőségeit sírom vissza, de pl. a művészet az igazi törékeny abszolútum, és sem neokapitalista, sem feltámasztandó-balliberál változata nem ismeretes (a művészetnek, tudniillik). De miközben szerzőnk - csak a névmutatóból kitetszően is - a mai világ páratlan gazdagságából nem törékenyen, ha nem abszolútum igényével is (ismétlem e szócskát) gazdagon merít, nem hitetheti el velem az utószó žižeki igazát, miszerint két választás van, holott a harmadik a kislány. Hanem hát...

     Nem is akar Žižek semmit elhitetni.

     Mint rangosan, szuperrangosan élvezeti cikk, a tea és a kávé mellett „a személy" csak képzelt jelenlétével is, elfogulatlannak hihető. Ráadásul: Az a fajta kiolvashatatlan könyv ez, amelyiket (melynek fajtáját, ismétlem) nem lehet hűen ismertetni, mert amennyire a társadalomismeretterjesztő társulatok egyik világnagy alakja teheti, művészetközelben jár szellemi gazdaságával, rugalmasságával, körültekintésével, és minden oldalon öt megelemezhető mondat (utálom a mondat abszolutizálását, én a tétel, tárgy, kijelentés stb. eredeti-értelmében használom), kérdés, szösszenet, odavágás és oldalvágás akad, legyen az alap bár Szentírás, film, foci, absztrakt festészet...vagy mondom, még 1496 más tárgy. Ötször háromszáz, pardon, így számoltam. Elegendő, hogy az utószó bizonyos értelemben (nagy erényekkel, tiszta fejjel, koncepcióval és sok benső szabadsággal is) tájékoztatja az Olvasót, befolyásolja is így-úgy talán, magam a félretájékozódhatás helyett a találgató tényretájékozódhatás híve vagyok, ahogyan Paddington medvében sem olyasmit szeretek, hogy egy medve micimackósan játékszer lenne, hanem hogy egy bozontos kis dél-amerikai medve angol úriemberecskévé válik, Mr. Paddington Brown lesz.

     És lássuk, Olvasóm, a Te olvasásod során, Žižek nagyurunk medvéjét. A mégis üdvtanos hit (durván foglaltam össze) és a legjobb szándékai ellenére is „gonosz" (rettegve foglalom félre-össze!) újkapitalizmus, a kettőt egybelátni tudó (szerintem biztos, hogy tudó??) álmodott újbaloldaliság (melyet szerzőnk bíztat, hogy csak ne remegjen, ne féljen!) lenne a... Mi is lenne? Žižek a szabadság írójának (tételezhető) szellemfoglalatában tiszta képet ad. Nem abszolútum, ellenben mint Párizs városának hajója, csak bukdosgat, de nem süllyed el...a micsoda is? Mindenit neki, minden! A minden. A sok minden. Pl. még olvasunk.

     De - annyi minden helyett, annyi minden pluszra plusznak - mondok egyszerűbbet, a könnyelműen elhanyagolt Weöres Sándortól: A Tűzkút-kötetben a Tapéta és árnyék (kettősség, ah!) zárásaként áll ez, ráadásul rávetülve a szőlőfürtös-venyigés tapétára, de árnyék-voltában önmagánál többként:

                 EGYSZERRE KÉT ESTE VAN

                 MINDKETTŐ CSAK FESTVE VAN

                 HARMADIK AZ IGAZI

                 KOLDUSKÉNT ÁLL ODAKI

     (Vagyis odakint. Ha osztjuk ezt az érzetet, rá kell jönnünk majd: vagyunk néhányan. Néhányan így vagyunk.)

  Tandori Dezső

Slavoj Žižek: A törékeny abszolútum Avagy miért érdemes harcolni a keresztény örökségért?

Radikális gondolkodók sorozat

Typotex Kiadó, 318 oldal, 3200 Ft