Így jellemzi a könyvet az euprizeliterature.eu: „both a history and a love story, which touches on moral issues, myths and science fiction”, vagyis történelmi és szerelmes regény, erkölcsi kérdésekkel, mitológiával és sci-fivel fűszerezve.

A regény tulajdonképpen két szerelmi történet bemutatása: Josef és Květa az első világháború után találtak egymásra, az ókori keleti kultúrák iránt érzett vonzódásuk alapján: filológusi körökben nagy szenzációt keltett, hogy egy cseh tudós megfejtette a hettita ékírás titkát. Ezt a felfedezést népszerűsítő szemináriumokon barátkoztak meg, lettek szerelmesek, majd házasodtak össze. Kislányuk született, Alice. Ám életükbe – szinte közhelyes módon – beleszólt a politika és a történelem. Hatalomra kerülése után a kommunista rezsim Csehszlovákiában is követte a bevált módszereket: például azt, hogy el kell tüntetni az ellenzéket. Ez az „ideológiai nagytakarítás” a pitiáner, egyéni bosszúszándékoknak is kedvezett, így került Josef sorsa a Květa által valaha kikosarazott Hynek kezébe. A férfit koholt vádakkal tíz év börtönre ítélték, Hynek pedig eljátszva a megmentő szerepét, mocskos kapcsolatba kényszerítette az asszonyt. Květa ebből a megalázó helyzetből csak férje szabadulása után tudott kimenekülni, a férfi iránt érzett mély szerelme segítségével. Ám a gazember még egyszer visszaüt: levelet küld Josefnek, amelyben mindenről beszámol. Josef ekkor elköltözik otthonról. Květa hosszú éveken, sőt évtizedeken keresztül próbálja hazakönyörögni, de nem sikerül. Hiába kerülnek újra közel egymáshoz, a törés túl nagy, a férfi nem tud továbblépni. Történetüknek zárómozzanata szintén a hettita ékíráshoz kapcsolódik: a túlontúl szemérmes, nehézkes Josef (életük alkonyán) végre megtalálja a módot, ahogy bocsánatot  kérhet feleségétől és megvallhatja szerelmét, de a levél csak mindkettőjük halála után ér célba…

A másik szerelmi szál Alice és Maximilián története. Gyönyörű szépen induló élet az övék, ám ők sem tudják kiteljesíteni. Belefutnak korunk (talán túlkomplikált) problémájába: hol a férfi helye a családban a gyerek születése után? Alice különleges csodaként éli meg terhességét, kisfia születése után szinte teljesen kizárja férjét életéből. A férfinek ez feloldhatatlan trauma, s mivel munkája sem elégíti ki, inni kezd. Az alkohol előhozza erőszakos természetét, verni kezdi feleségét, majd egy rettenetes éjszaka után, mikor majdnem agyon ver mindenkit, végleg lelép otthonról. A kisfiút, Kryštofot anyja mellett különköltözött nagyapja is neveli: a fogékony gyerekkel megismerteti hazáját, rengeteget kirándulnak, olvasnak, barkácsolnak, így Kryštof apja nélkül is egy komoly, szerető férfi mellett nőhet fel, és normális személyiséggé válhat.

A két fő szálat sok és sokféle mellékszál szövi át. Ott van például a cukrász, Svoboda úr története. A cukrász Alice és Maximilián esküvőjén jelenik meg, ő készíti az esküvői tortát. Meglepődünk, amikor szót kér és beszédet mond, de hamarosan kiderül, hogy az ideggyógyász nagybácsi egyik betege a helyi elmeosztályról. Ám Svoboda úr csöppet sem hülye. Inkább a „király bolondja” szerepét játsza a regényben, akinek ki szabad mondani az igazságot. A bolondok házába különös hallucinációi juttatták, de ezekben is olyan erkölcsi kérdéseket boncolgat, olyan igazságokat fogalmaz meg, amelyek bizonyos körülmények között, bizonyos korokban nem mondhatók ki. Őt lehet talán az író alteregójának mondani…

Különleges sci-fi ízű, futurista mellékszál az, amikor a jövőben eszement kísérletekkel kutatják, mennyire van köze a genetikának, illetve a környezetnek az emberi gonoszság kialakulásához. A másik érdekes betoldás szintén a jövőben játszódik: az akkorra halhatalan emberek óriási energiabefektetéssel keresik a meghalás képességének kulcsát…

A főszereplők idős korában jelenik meg a külföldre emigrált rokon, a valahányadik ági kuzin, Jiři, angolosan George. Új nézőpontot hoz a regénybe, teljesen másképp látja például Josef és Květa kapcsolatát, más a viszonyulása a helyiekhez, a munkához. Ő az, aki rájön az ékírásos szerelmeslevél titkára, csak sajnos túl későn.

A regény szerkezete többsíkú, az egyes szereplők történetét nem időrendi sorrendben meséli el az író. A sokféle mellékszállal együtt ez nem egy történetszövetet ad ki, inkább egy térbeli, több oldalról is megközelíthető formát. Figyelemfelkeltő a fejezetkezdések grafikája és a finom rajzú, sokatmondó borítóis. A könyvborító lényegét tulajdonképpen a nyolc éves lányom ragadta meg, amikor megkérdezte: Anya, hová tűntek a galambok? Valóban, a külső borítón még ott tollászkodnak a szögesdrótból formált szíven, a belsőn már nem…