Ex libris
Érteni vélem, miért éppen ez a könyve érte meg a második kiadást. Ül a magyar olvasó – nő, persze hogy nő, sőt asszony, gyereke is van –, és kiesik a könyv a kezéből, amikor végre megérti, hogy a keserűségek (férje a kocsmárosnét keféli, informatikus fia fókavadász lett valahol északon), a háború (másik fia épp most állt be határvadásznak), a vírustól rettegés (a Covid kiirtotta a fél utcát, hat falu egyetlen orvosa Bécs külvárosában lett műtőssegéd), a dühöngések (valami nagykutya hatvan pusztát bekeríttetett, kastélyában még a budi is színarany), a kudarcok (disznóját a pestis vitte el, a dinnyét az aszály), Han gyűjtőszava szerint tehát a „fájdalmak” leghatékonyabb csillapító ellenszere a szmájli (az meg mi?), a rezsicsökkentésről, a nyugdíj értékének megőrzéséről szóló hazudozás, az egészségszimuláló kordivat, tehát hogy ez mind szimpla átverés, buhera, átkúrás, hogy ő mindezeket ne is vegye észre, önmagát fiatalnak és szépnek lássa, vagy legalábbis olyannak láttassa, de neki ebből most aztán végleg elege van, már-már kegyeskedne is fölserkenni, hogy visszeres lábain kisántikáljon a fészerbe kaszát egyenesíteni, hogy a retkes csékbe kergessen mindenkit, akik őt így átverték, de előtte még átnéz a szomszédasszonyhoz, hogy serkenjen föl az is, ketten mégis többre mennek, tegye le azt a csinos kisbaltáját – mert neki az is van, vajon honnan az anyja valagából szerezte –, amivel épp rőzsét lopni indult a főispán erdejébe, ugyanis villanyszámlára, gázbojlerre és napi öt deka párizsira együtt már nem futja ennek a nyomorultnak, és akkor a szomszéd előbb elkéri azt a könyvet, hogy maga is meggyőződjön és önként háborodjon föl, nehogymá más mondja meg neki a tutit, hogy rohadjon meg, úgyse adja vissza, soha nem ad vissza semmit az a büdös kurva, na tessék, most szaladhat a boltba, ha szerencséje van, még kap a második kiadásból.
Gyung-Chul Han gumicicája a neoliberalizmus. Ezt rágjuk, cincáljuk minden könyvében, kissé pozőr, elitista stílben, de ez nem baj, legalább közérthetően szól hozzánk Heidegger, Jünger vagy Nietzsche. Anti-Fukuyama futamai kezdetben élvezetesek, idővel ellaposodnak. Erős a gyanúm, hogy az élet őt is beelőzte. Az utolsó embert ugyanis mégsem az unalom fogja megölni, hanem egy nukleáris robbanás. A fordítás – Csordás Gábor remek, szellemes munkája – sikerrel küzdi le a filozófia nyakatekert szókészletét.
Gyung-Chul Han, a celebbé sztárosult, nyugatra tévedt keleti bölcs legutóbbi, ugyancsak a könyvhét táján megjelent kötete – A Föld dicsérete – már főként saját virágoskertjében töltött hosszú óráinak élményeiről értekezik.
