Ex libris

« Vissza a könyvhöz

Byung-Chul Han: Mi a hatalom?

Byung-Chul Han koreai származású, Svájcban élő, németül író európai sztárfilozófus szakmányban gyártja kis könyveit az egyre kaotikusabbnak érzett mai világban tévelygő értelmiségiek számára. Nem meglepő, hogy a szépről, az időről, a rítusról és sok más egyéb emberi lomról közreadott elmélkedései sorába bekerült a hatalom is, melyről mindjárt könyve elején megállapítja, hogy nem tudjuk, mi az, de hatását mindennap a bőrünkön érezzük.

Öt fejezetben próbálja megfejteni a hatalom talányát, elutasítva a hatalmat az Én és a Másik közötti aszimmetrikus viszonyra redukáló értelmezéseket, melyekkel szemben komplex, a hatalmat mezőként felfogó megközelítést tart kívánatosnak. A szövegben szorgalmasan sorra veszi e mező alakító tényezőit, melyek közül elsőként a hatalom szemantikáját veszi szemügyre. Meggyőzően érvel amellett, hogy a hatalom eredete a lelkek felett a jelentésekből fakad, melyeket legrafináltabb változatukban az autonómiájuktól megfosztott, „akárkivé” silányult tömeg tagjai osztanak. A hatalom metafizikáját a szerző Nietz­sche nyomán az emberi élet alapjaként beállított akaratból vezeti le, melynek alanya, mint Carl Schmitt-től tudjuk, a szuverén államvezető, aki a káosz rettenetével szemben a rendet teremti meg, melyből ő az egyetlen, aki, ha akarja, akár ki is léphet, elrendelve a rendkívüli állapotot.

A szerző jól látja, hogy az emberi világot fenekestül felforgató új kommunikációs hálózati szerveződés kihívása elől a csak önmagára figyelő hatalmi akarat sem vonhatja ki magát. A Napkirály még mondhatta, hogy „az állam én vagyok”, de mai utódai csak színlelhetik, hogy Isten kegyelméből váltak azzá, akik lettek, valójában tudják, hogy a hatalom gyémántja szilánkokra tört, s az egykorvolt szuverenitás élvezetében sokakkal kell osztozniuk. A végeredmény nagyon hasonlít ahhoz, amit Hegel „az ész cseleként” jellemez, melynek lényege, hogy mindenki akar valamit, de ami lett, azt senki sem akarta.

A kis könyvet akár a ChatGPT is megírhatta volna, bár a könyv írásának idején ez a technológiai innováció még nem létezett. A könyvben a hatalomról való nyugati gondolkodást érvényesen alakító mondatokat megfogalmazók mindegyike szóhoz jut, kivéve egyetlen szerzőt, Machiavellit, akinek a hatalomról való tudása nem az egymással feleselő elméletekből, hanem a gyakorlatból származott. Frivol hasonlattal élve Byung-Chul Han könyve ahhoz a szexuálpszichológiai könyvhöz hasonlít, melyben Casanováról nem esik szó.