Carl Dahlhaus: Az abszolút zene eszméje

Kritika és Kultúra, 2010. április 12., Zsurzsán Anita

Kell-e beszélnünk a zenéről? Lehet-e beszélni róla egyáltalán? A hangokon túl szükség van-e a nyelv kifejezőképességére is? Szükség van-e zeneelméletre a zene gyakorlatához? Vagy adjuk át magunkat az esztétikai élvezetnek, és bízzuk az eszmefuttatásokat a beavatottakra? A kérdések száma végtelen is lehet, ha a zenéről beszélünk. És ha zenéről ’beszélünk’ akár még azt is mondhatnánk, hogy a zene mindössze kétszáz éve kezdődött, ahonnan Dahlhaus is kezdi a történetét. Carl Dahlhaus 20. századi gondolkodó neve ismerősen cseng mindazok számára, akik a ... Tovább

Az abszolút zene

magicafe.hu, 2008. május 28., Kerekes Tamás

A cikk itt olvasható. Tovább

Zsebenciklopédia

Magyar Narancs, 2005. május 26., Molnár Szabolcs

A zenetörténet-írás meg-megújuló vágya, hogy az egyes korok zenéjét egy általános eszmetörténeti folyamatba csatornázza be, hogy kimutathassa: a zenészcéh mestereit sem hagyja érintetlenül a korszellem. Ki tudja, miért, de jólesik hinni abban, hogy valami - nevezzük paradigmának vagy világszellemnek, konceptuális hálónak vagy közgondolkodásnak - egy irányba mozdítja a festők ecsetét, a költők képzeletét, a felfedezők iránytűjét és a zenészek melódiáit. A zeneesztétika és az eszmetörténet nagy leegyszerűsítések ... Tovább

Az abszolút zene eszméje - Carl Dahlhaus könyve

momus.hu, 2005. január 17., Dauner Nagy István

Talán mosolyogtató, amikor a legkezdőbb zenekedvelők - esetleg saját gyermekeink mesélik, hogy mit szeretnek a zenében. A Négy évszakból a vihart, a Moldva hullámait, vagy a "Pastorale" természetzenéit. Általában a programot, a zene eszközein túl - vagy innen - lévő, megfoghatón hétköznapit. Az első zenei öröm a felismerés, a legegyszerűbb hangfestő eszközök felfedezésének öröme. De sebaj, mindannyian így kezdtük. Vajon mikor jön rá az ember, hogy Adyhoz nem feltétlenül visz közelebb, ha azt próbáljuk pontosítani, hogy miért, merre és milyen ... Tovább

Az abszolút zene eszméje

Fidelio, Ránki András

Carl Dahlhaus, a huszadik századi német zenetudomány egyik legsokoldalúbb és legeredetibb egyénisége e kötetében arra vállalkozott, hogy felvázolja annak az esztétikatörténeti fordulatnak főbb tendenciáit, amely a 19. századi zenefelfogást meghatározta (és korunk zenével kapcsolatos általános vélekedéseit és tudományos igényű reflexióit is közvetlenül vagy közvetve befolyásolja).A zene és a nyelv, a zenei és a konkrét fogalmi (mint tartalmi mozzanat) viszonyának évszázadokon át meghatározó szemlélete a 18-19. század fordulóján bomlásnak indult, ... Tovább

ZENE – A ZENÉK TÜKRÉBEN

Holmi, Dolinszky Miklós

A muzsikus és a történész kétezer éve várja, hogy kapjon valamit a filozófustól. A filozófus kétezer éve gondolja, hogy a muzsikustól nincs mit kapnia. Pedig nyilvánvaló ellentét feszül például a hegeli zeneesztétika megállapításainak egyetemessége és szerzője zenei tájékozottságának feltűnő korlátai között. És ha Platón csak egy kicsit pontosabban körvonalazta volna azokat a zenéket, amelyeket utópisztikus államába bebocsátott vagy onnan kitessékelt, akkor az ókori zene kutatóit is évszázadokra elégséges munícióval látta ... Tovább

Carl Dahlhaus: Az abszolút zene eszméje

Élet és Irodalom, Ex Libris, Pintér Tibor

címu kötete. Dahlhaus a modern zenetudomány megkerülhetetlen figurája, és az egy-egy területet önmaguknak kijelölo tudósok (mint például Christoph Wolff) tökéletes ellenpontja. Sommásan mondva, Dahlhaus volt minden, csak operaházi díszletmunkás nem. Mert hogy dolgozott akadémikus muzikológusként éppúgy, mint az új zene propagátoraként, mialatt életmuvének Wagner talán fohosévé vált, emellett a zenei hermeneutika Gadamerhez hasonlítható atyamestere volt. Ennek okán volt épp elég baja az akadémiai körökkel. Azonban az idok során, bár csak ... Tovább

Az abszolút zene fogalmának vargabetűi

muzsikanet

Az "abszolút zene" terminus története meglehetősen különös. Maga a kifejezés nem Eduard Hanslicktól származik, ahogyan ezt újra és újra állítják, hanem Richard Wagnertól. Az abszolút zene fogalmának fejlődésére egészen a 20. századig a Wagner esztétikájában apologetikus és polemikus formulák homlokzata mögött megbúvó bonyolult dialektika nyomta rá bélyegét. Wagner 1846-ban Faust-idézetekből és azok esztétikai kommentárjaiból "programot" montírozott össze Beethoven Kilencedik szimfóniájához. E programban a negyedik tétel hangszeres recitativójáról az olvasható, hogy ... Tovább

Az abszolút zene eszméje

shvoong, Zsbenci

Programfüzetet lapozgatván azt látjuk, hogy szólóhangszerekre írt, vagy zenekari darabok sokasága közül válogathatunk, kevesebb azonban a lehetőségünk, ha kórusmuzsikára vágyunk, vagy operát néznénk. Pedig jó kétszáz éve még az a zene hatott furcsán, amelyik szöveget, történetet, programot, színpadi megjelenést nélkülözve, attól függetlenül szólalt meg. Hisz az akkori zenefelfogás szerint, mely még az antikvitásból származott, a zenét a harmónia, a ritmus és a logosz alkotja, ahol a logosz nem más, mint ... Tovább