Anyám ajándékai
Nagyon megható olvasmányélmény, mikor a szerző a saját életét veszi alapul műve megírásakor. Cecilie Enger regényében nagyon különleges módon ragadta meg édesanyját: a hosszú élete során másoknak adott ajándékain keresztül.
Vajon mit árulnak el rólunk ajándékaink, ajándékozási rítusaink? Mi a nagyobb öröm, adni vagy kapni? Létezik őszinte, viszonzást nem váró ajándék, vagy ez a gesztus mindig magában hordozza a kapni vágyást is? Mennyiben határozzák meg életünket a kötelességből adott vagy kapott meglepetések? Egyáltalán meglepetések-e ezek? És vajon mikor lesz igazán jelentősége egy ajándéknak: amikor megkapjuk, vagy amikor az életünk későbbi szakaszában újra kézbevesszük az adott ajándékot?
Cecilie Enger regényt írt a saját családja karácsonyaiból, méghozzá édesanyja hosszú évekig vezetett karácsonyi ajándéklistái alapján. Miután az idős asszony demenciája miatt otthonba kényszerül, a család eladja a szülői házat, így kerülnek az írónő kezébe a különleges listák. A karácsonyi ajándékok sora felelevenít rég elfeledett emlékeket, embereket, érzéseket, melyek segítségével megszületik ez a rendkívül személyes, ugyanakkor a korszak középosztálybeli családjairól is méltó képet festő norvég korrajz.
Jó volt olvasni ennek az értelmiségi családnak a karácsonyi rituáléit, a családtagok különleges jellemrajzait. Érdekes élmény lehetett ilyen intellektuális közegben felnőni, ráadásul egy olyan korszakban, amikor az ajándékozás még nem a tucattermékek felhalmozásából állt, hanem a hangsúly az egyedin, a kézzel készülten, a személyre szabottan vásárolt műalkotásokon volt. Ahol méltó ajándék egy híres iparművész által készített nyaklánc, egy festmény, egy verseskötet vagy épp egy kis szobor.
Megható volt olvasni az írónő édesanyjához fűződő viszonyáról, a betegség időszakáról, mikor látta a valaha radikális nézeteket valló, erőteljes asszony testi és szellemi hanyatlását. Megindító sorokkal búcsúzik regényében ettől a különleges nőtől, aki alapjaiban határozta meg Cecilie Engert, az írót.
Ajánlom a könyvet azoknak, akik szívesen olvasnak az ajándékozás természetéről, és akik szívesen méláznak el az élet mulandóságán, vagy esetleg maguk is átélték a szülői veszteség eme húsbavájó formáját. Vagy csak úgy. Bárkinek.
