Az Enigma feltörése a második világháború egyik fordulópontja, mely szinte beláthatatlanul megváltoztatta a második világháború menetét, sőt talán a végeredményét is. Éppen ezért a köztudatban – látszólag! – ennek megfelelő helyet foglal el. Könyvek és filmek sora foglakozik a kódológéppel és a kódfeltöréssel, Turing teljesítményével… és későbbi méltatlan sorsával.
egyrészt, mert kutatásai nem csak az angliai kódfejtő központra koncentrálnak, másrészt mert az elmúlt években felbukkant információk segítségével új összefüggéseket is képes volt feltárni. S ráadásul az sem mindegy, hogy a történet előzményeit – amiben szinte szó sem esik a britekről! – szintén kutatás tárgyává tette.
mely átível országhatárokon, s kikandikálnak az összefüggések olyan események között, melyek elsőre egymástól elszigeteltnek tűnnek/tűnhetnek. Persze, mi már tudjuk, hogy
a valódi kapcsolódási pontok feltárása nélkül csak egy irtóztató adathalmaz áll rendelkezésünkre. A tervezésből, szervezésből, előrelátásból, sejtésekből, kapcsolatokból és véletlenekből kirajzolt kép viszont tényleg lenyűgöző.
Az Enigma korai változatainak meg- és felfejtésével – geopolitikai szükségszerűségek okán – a lengyelek kezdtek először foglalkozni. Megközelítésük sajátságos volt, mert felismerték, hogy a gépi kódolás ellen a harcot matematikusoknak kell felvenni. Az évek során – kiindulva egy kereskedelmi célú Enigma-készülékből – meglehetős pontossággal nyomon tudták követni a hadi célra szánt Enigma változásait és fejlődését.
hogy a technikai részletekbe csak annyira megy bele, amennyire a történet szempontjából szükséges – ugyanakkor az, akit a műszaki paraméterek és megoldások foglalkoztatnak, mindent megtalál a kötet végén. S így gyakorlatilag mindenféle kíváncsiságok kielégít Sir John Dermot Turing letehetetlenül izgalmas könyve, mely az emberi oldallal, sorsokkal és egyéni történetekkel ugyanolyan súllyal foglakozik, mint a diplomáciával a hadi és műszaki fejlesztésekkel.
s bár Párizs elsősorban nem a megoldás matematikai módjával foglakozott, a kémkedés segítségével szerzett adataik, információik és ismereteik nagyban hozzájárulnak a lengyel kódfejtők sikeréhez. Persze, csak olyankor, amikor a kapcsolatok olajozottan működnek, s az információk célba érnek! (Szívesen olvasnék egy könyvet von König báróról, a hamiskártyás svindlerről, aki Rodolphe Lemoine néven elévülhetetlen érdemeket szerzett Enigma-ügyben.)
félretéve az elfogultságot és a „kötelező nemzeti büszkeséget”, őszintén ír arról, hogy a háború előtti időkben a szigetország hírszerzői és kódfejtői nem álltak a helyzet magaslatán, s az együttműködés sem tartozott az erősségeik közé. Nem véletlen, például, hogy a háború kitörésekor a Románia felé menekülő lengyelek a franciáknál kötöttek ki! Nem mintha nem próbáltak volna London felé orientálódni…) Persze, az igazán nagy dolgok a Bletchley Parkban történtek a második világháború alatt, de mindez nem jöhetett volna létre, ha nem dolgozik együtt
Az Enigma feltörésének ma ismerhető legteljesebb története – Dermot Turing könyve – elképesztő. Nem csak azért, mert telis-tele van új információkkal, s nem csak azért, mert jobban megérthetjük belőle, hogy miként zajlott a háború a színfalak mögött, de azért is
A kirajzolódó emberi sorsok, melyeknek része a magánélet is, sok ponton megrázóak, tragikusak, de minden szempontból izgalmasak, főleg azért, mert a szerző – ha vázlatosan is, de – bemutatja hősei utóéletét is.
Unalomig ismert közhely, hogy a valóság gyakran túlszárnyalja az irodalmat, de esetünkben ez többszörösen és több szinten is igaz. Csak elég mélyre kellett ásni ahhoz, hogy összeálljon a történet… Ehhez viszont valószínűleg tényleg szükség volt a második világháború óta eltelt évtizedekre!