Douwe Draaisma: Miért futnak egyre gyorsabban az évek?
Magyar Innovációs Szövetség Hírlevele (10. szám) – 2004.05.19., Dr. Osman Péter
A Typotex immár Draaisma második művét adja közre magyarul az emberi agy emlékezőképességének működéséről (az előző METAFORAMASINA Az emlékezet egyik lehetséges története címmel jelent meg 2002-ben). A korábbiban a holland pszichológus arról adott magas színvonalú, igen sok tudást kínáló áttekintést, hogyan törekedtek a gondolkodók és később a mai értelemben vett kutatók is sok évszázad óta, hogy feltárják az emberi emlékezet működésének a módját. Itt történeteket, esettanulmányokat mutat be az emberi emlékezet működéséről, annak sajátosságairól, extrém teljesítményeiről és talányairól, és felvázolja, milyen módon, milyen eszközökkel igyekeztek a kutatók közelebb férkőzni ezek megértéséhez, és általuk az emlékezet működési mechanizmusainak megismeréséhez.
A könyv témaköreinek egy része valamennyiünket közvetlenül is érint. Ilyen, hogy mennyire vagyunk képesek visszaemlékezni életünk legkorábbi időszakaiból. Ilyen, hogy emlékeink olykor egy érzékszervi benyomáshoz kötődnek, s ha ismét találkozunk azzal, előjön az emlék is. Egy fejezet ennek egy sajátos megjelenését vizsgálja: midőn egy szag hívja elő az emlékezést. Sokak különös élménye a gyakran egzotikus értelmezéseket vonzó déjà vu (egyszer már láttam/átéltem ezt) érzés, és az elmondások szerint úgyszintén sokak találkoztak a "lepergett előttem az életem" jelenségével. Ma sem tudjuk, vajon felejtéskor a tárolt információ vész el, vagy csak a hozzáférés lehetősége – itt megbízható kísérletes vizsgálatáról olvashatunk olyan embernek, aki mindenre vissza tudott emlékezni. Nekünk, akik nem vagyunk képesek erre, különleges szellemi adottságnak tűnik, hogy vannak, akik úgy tudnak visszaemlékezni elmúlt dolgokra, felidézni azok részleteit, "mintha csak tegnap történt volna", mások pedig képesek arra, hogy valamilyen kulcs-elem köré nagy részletességgel felidézzék egy jelenet, esemény környezetét, elemeit – ezekről is szól a könyv. Döbbenetes fejezet beszél arról, milyen nehéz emlékezni olyan időszak eseményeire, szereplőire, amely rendkívüli lelki terhet jelentett – az itteni példa szerint egy megsemmisítő tábor világára. A könyv talán legérdekesebb része pedig az emlékezet egy valóban extrém jelenségéről, az ún. savant-szindrómáról szól: olyan emberekről, akik a szellemi képességek terén mindenben, vagy csaknem mindenben mélyen az átlag alatt teljesítenek, azonban egy területen, az itt bemutatott példákban az emlékezés bizonyos szűk fajtáiban messze felülmúlják az átlagot.
Bár a könyv kifejezetten gördülékeny, olvasmányos stílusú, mondanivalójának követése nem csekély figyelmet, elmélyültséget igényel. Megközelítési módja, gondolatvilága valószínűleg elsősorban azokhoz áll közel, akik nem egészen járatlanok a humán tudományokban. Ugyanakkor mindenkinek nagyon érdekes betekintést, s egyben hasznos szellemi gyakorlatot kínál, akit érdekel, milyen teljesítményekre képes az agyunk az emlékezés terén, és hogyan, milyen módokon, eszközökkel, sajátos fogásokkal, milyen logikai utakon igyekeztek okos emberek feltárni e rendkívül bonyolult és nehezen vizsgálható rendszernek, az emberi emlékezetnek a működését.
