Az antropologizált múzeum
Semmi sem idegen tőlem, ami emberi – egyre inkább ez az alapállás jellemzi a
múzeumok gyűjteményezési és kiállítási munkáját. Mindenféle tárgy gyűjthető, s a
közönség minden célcsoportját meg kell szólítani. Milyen következményekkel jár,
s meddig tartható fenn a múzeum kompetenciájának ilyen kiszélesítése? A
nemzetközi diskurzushoz illeszkedve ezen kérdésekre keresik a választ a
szerzőnek az elmúlt öt évben megjelent, s most átírt formában kötetbe
szerkesztett tanulmányai. Az esettanulmányok (például Berlin, Madrid, London,
Tokió) módszertani újítása, hogy a kiállított tárgyak esztétikumát és a múzeumi
műként történő megjelenítésüket egymás kölcsönhatásában vizsgálják. A kötethez
átfogó, az idegen nyelvű forrásokat a teljesség igényével áttekintő bibliográfia
társul.
Ébli Gábor esztéta, jelenleg az MTA Művészettörténeti Intézetében dolgozik.
