Recenziók

Sasszem, vájtfül

Kultúra és Kritika, 2009. szeptember 17., Kinyik Anita
A modern kor emberének központi törekvése a tetszetős látszat fenntartása. Elfedünk, csomagolunk, tálalunk buzgón, s közben sasoljuk a másikat is, mert „Ezt látni kell!”, „Szemesnek áll a világ!” . S mi lesz a fülessel? Nem méltatlanul elhanyagolt érzékszervünk a fülünk? Ha azt mondjuk, „szép”, miért gondolunk rögvest valami vizuális dologra? Legyen szemünk a látásra, de fülünk is a hallásra, s halljuk meg Eduard Hanslick professzor elhaló sikolyát, melyet a látszat abszolutizálása ellenében hallat igen érzékletes képekkel dolgozva A zenei ... Tovább

A hangok és a formák

Holmi, 2008. május 5., Pintér Tibor
  „Zenéről írni olyan, mint építészetről táncolni” – mondja az ismert graffiti. A zeneesztétika az a tudomány, amely ezt a (kötél)táncot járja. A XX. század egyik legmeghatározóbb zeneesztétája, Carl Dahlhaus a graffitiben megfogalmazott paradoxon mögött álló jelenséget a következőképpen írja le: „A zeneesztétika nem valami népszerű stúdium. Zenészkörökben arra gyanakodnak, hogy elvont szószaporítás, amelynek nincs sok köze a zene realitásához; a zenehallgató nagyközönségnek nincs bizalma hozzá, mert olyan filozófiai reflexiónak ... Tovább

Zeneesztétikáról – kritikus szemmel

Muzsika, 2008. március 19., Bozó Péter
„A zeneesztétika nem valami népszerű stúdium” – írja Carl Dahlhaus.[1] A Typotex Kiadó mintha csak rá akart volna cáfolni szavaira: miután három évvel ezelőtt magyarra fordították és publikálták idézett munkáját, nemrégiben megjelentették a 19. századi zeneesztétika egyik klasszikusának, Eduard Hanslick Vom Musikalisch-Schönen című könyvecskéjének magyar kiadását is. A zeneesztétika mégsem lehet tehát annyira népszerűtlen stúdium manapság, ha a magyar zenei könyvkiadás homéroszinak nem mondható sötét korában rövid időn belül ... Tovább

Isten divertimentója

marlonbrandy.hu, 2007. november 13., Kerekes Tamás
A szerző alaposan beleprüsszentett a nulláslisztbe, amikor a progranzenével azonosított Liszt és Wagner zenéjét választotta céltáblául, azért, hogy a zene autonóm jellegét megalapozhassa. Alapvetése, hogy a zenesztétika tudományába helytelen érzéseket keverni. Vitája a romantikus művészetfelfogással emlékeztet engem az almanach, vagy emlékkönyvlíra vitájához a pozitivizmussal, formalizmussal. Szerinte ez esztétikai ábránd. A neves,provokatív szerző álláspontja két szélsőség közt foglal helyet: a szép ... Tovább

Eduard Hanslick: A zenei szép – Javaslat a zene esztétikájának újragondolására

Bartók Rádió, 2007. szeptember 30., Molnár Szabolcs
 Egy igen fontos, 19. századi zeneesztétikai alapművet jelentetett meg magyar nyelven a Typotex Könyvkiadó. Eduard Hanslick: A zenei szép – Javaslat a zene esztétikájának újragondolására című könyve méltó folytatása a kiadó korábbi kiadványának, Carl Dahlhaus nagy ívű tanulmányának, Az abszolút zene eszméjének. A névmutatót, válogatott bibliográfiát és a szerző életrajzi adatait is tartalmazó könyvet Csobó Péter György fordította, jegyzetelte és igényes utószóval látta le. A több mint 350 oldalas kötet ... Tovább

Hangozva mozgó formák

Café Momus, 2007. szeptember 25., Varga Péter
  Brahms elaludt, amikor meglátogatta Lisztet, és az eljátszotta neki a h-moll szonátáját. Liszt sohasem játszott nyilvánosan Brahms-művet. Meglehet, ezek csak szimpla kinyilvánításai voltak annak, hogy egyszerűen nem méltányolják egymás művészetét (az elalvás mindenképpen), de lehet, hogy Liszt gesztusa a Brahmsot, illetve művészetét a legfőbb szövetségesének tartó Hanslicknak is szólt, akinek A zenei szép című művében kifejtett elveivel mélységesen nem értett egyet. Egészen pontosan az a tézis zavarta, miszerint a ... Tovább

Eduard Hanslick: A zenei szép

Élet és Irodalom, 2007. augusztus 10., Pintér Tibor
 Hanslick a legrosszabb hírben álló zenei író. A szélesebb közönség híres-hírhedt Wagner-ellenfélként ismeri, és Wagner A nürnbergi mesterdalnokok első változatában a leendő Beckmessert Hans Licknek nevezi. Kétségtelen, nem alaptalan Wagner maró gúnyja: Hanslick magyarul most megjelent fő műve harmadik kiadásának előszavában ezt írja Wagner műveiről: "az elvvé avatott formátlanság, a szisztematizált antizene, az öt kottavonalra firkantott melodikus idegláz". Pedig Hanslick műve a teljes európai zenei kultúra egyik legmeghatározóbb könyve. Alcíme ... Tovább

A zenei szép először magyarul

fidelio, 2007. május 24., R.Zs.
Eduard Hanslick: A zenei szép - először magyarul 2007.05.24. Fidelio   Eduard Hanslick műve, A zenei szép (1854) a zeneesztétikai irodalom legtöbb vitát kiváltó alkotása, amelynek alapvető tézisei mind a mai napig megosztják a zenei műértők és műkedvelők táborát.   Hanslick a "zenei szépségben" olyan minőséget igyekezett megragadni, amellyel a zenei műalkotások ... Tovább

Szakszerűen és népszerűen

Könyvhét, Tandori Dezső
Egyre bővíti sorozatgazdagságát az erős Typotex, nekem még leg­alábbis a historia mundi kollekció egyik darabja sem került kezem­be, és a nekem első, Gyáni Gábor műve, a Relatív történelem, igazi szórakozás. A tudós Gyáni, persze, egy ízig szakszerű művet írt, de közben nagy közönségsikerre is számot tarthat. A cím rögtön telitalálat. S ké­sőbb (107–108. oldal, stílusomhoz hí­ven jelzem) ki is elemzi a történelemírás buktatóját, effélék egyikét: mit ér a tény, mire jutunk a tény+elemzés komple­xummal... s akkor nem is beszéltünk az ... Tovább

A zenekritika Bismarckja

Élet és Tudomány, Paiss Vilmos
„Itt van mindjárt a zene. Valóban ez kötődik legkevésbé a valósághoz, vagy ha kötődik is, inkább csak mechanikusan, nem ideák által, pusztán a hanggal, asszociációk nélkül. És mégis, csodálatos módon a lélek legmélyébe hatol. Mi rezonál bennünk a harmóniába foglalt zörejre? Mi által lesz magasrendű élvezet forrása, mely egyesít és megrendít?” (Tarkovszkij: Sztalker) Eduard Hanslick zenetörténész, zenekritikus 1854-ben megjelent A zenei szép című nagy vihart kavaró zeneesztétikai írása megkísérel természettudományi ... Tovább

Eduard Hanslick: A zenei szép

Gramofon, Molnár Szabolcs
Hanslick a radikális újítókkal szemben érzéketlen és kíméletlen, vaskalapos zenekritikusként él a köztudatban. A zenetörténeti anekdotagyűjtemények szívesebben idézik a szívtelen formalista tévedéseit; éleslátásról és judíciumról árulkodó, a jelen zenekritikusát irigységgel eltöltő, maradandónak mutatkozó ítéleteit viszont kevésbé. Most, hogy könyvét teljes egészében olvashatjuk, és szentenciaként idézett mondatai eredeti kontextusukban köszönnek vissza, egy nagyműveltségű, a tudományosság által támasztott igényeknek megfelelni vágyó, széleskörű ... Tovább

Ajánlott könyvek