Demencia
Az életkorunk előrehaladtával mindannyian tapasztalunk némi kognitív hanyatlást, ám ha ez az indokoltál nagyobb mértékű, és már a mindennapi életben is akadályokat képez, az a demencia jele lehet. A modern társadalom egyik nagy diadala az emberélet meghosszabbodása, ugyanakkor az idősödéssel együtt nő a demencia kialakulásának esélye. Magyarországon ma becslések szerint 250–300 ezer ember él valamilyen demenciával. 30 év múlva ez a szám akár 60%-kal is magasabb lehet. Ideje lenne cselekedni, hiszen 2050-re akár minden huszadik honfitársunk érintett lehet. A demencia elsősorban a betegségben szenvedő személyt és közvetlen család-tagjait érinti, de súlyos társadalmi kihívást is jelent. Mindenekelőtt biztosítani kell, hogy a demenciával élők személyre szabott ellátást kapjanak; másodsorban olyan feltételeket kell teremteni, amelyekkel a betegség súlyosbodása legalább késleltethető; harmadikként pedig az egész életen át tartó kockázatcsökkentéssel mérsékelni kellene a demencia kialakulásának esélyét. Ez a könyv főként a harmadik problémára keresi a választ: hogyan előzhetjük meg a demenciát? Geir Selbæk az Oslói Egyetem Klinikai Orvostudományi Intézetének professzora, a The Lancet című orvosi folyóirat demenciabizottságának tagja, több évtizede kutatja az időskori mentális és fizikai hanyatlást. Könyve három részből áll. Az elsőben elmagyarázza, mi a demencia. Ebben a részben 6 személyes hangvételű példán keresztül mutatja be, milyen érzés lehet demenciával élni; ismerteti az öregedés normális részének számító és a kórosnak tekinthető kognitív változásokat; valamint bemutatja a kivizsgálás menetét a norvég egészségügyben. A második rész a könyv fő témája. Ebben minden fejezet egy-egy kockázati tényezőt vizsgál: az iskolázottságot, a halláscsökkenést, a fejsérüléseket, a magas vérnyomást, az alkoholfogyasztást, a túlsúlyt, a dohányzást, a depressziót, a magányt, a fizikai aktivitást, a légszennyezettséget, a diabéteszt, az étrendet és az alvást. A hangsúly a kockázat csökkentésének lehetőségein van. A harmadik rész a könyv összegző és reflexív fejezete, ami arra koncentrál, hogyan lehet átültetni a megszerzett tudást a gyakorlatba. A szerző azt vizsgálja, mit tehet az egyén a saját kognitív egészségéért, illetve milyen szerepe és feladata van ebben a társadalomnak és az államnak. Tanulságos olvasmány mindenkinek, hiszen a megelőzést nem lehet elég korán kezdeni. Magyarországon sajnos a de-menciával élőknek különösen észnél kell lenniük, mert itt gyakran tényleg csak magukra számíthatnak. Selbæk könyve józan és reménykeltő útmutató: ha időben cselekszünk, nemcsak hosszabb életre számíthatunk, de jobb minőségűre is.
