Georg von Wallwitz: David Hilbert - Hogyan változtatta meg egy matematikus a 20. századot
„A tudományban csak az számít, hogy ki mit tesz le az asztalra - vallotta David Hilbert. De nem csupán ebben előzte meg korát. A század elején azonosította a matematikának irányt adó 23 problémát, Albert Einsteinnel végigszámolta a képletek képletét, a húszas évektől pedig olyan szellemi központot hozott létre, amely alapvetően határozta meg az emberiség sorsának alakulását: itt tanultak a később az atombombát létrehozó fizikusok és a számítógép-tudomány alapjait megteremtő matematikusok is. És a digitális világunk? Nélküle ez is elképzelhetetlen lenne. Georg von Wallwitz könyvében Hilbert életéről és a korszak izgalmas tudományos világáról mesél, szellemesen és közérthetően, miközben egyes jegyzetekben a matematikában jártasabb olvasókra is gondol.” - a Typotex ajánlójából. (Kiemelések tőlem)
Az életrajzokban mindig „tükör által” látjuk a főhőst, s nagy kérdés, vajon mennyire homályosan. Kulcsfontosságú tehát a szerző kompetenciája, látásmódja - ezért most őt mutatjuk be.
A szerzőről a Typotex: „1968-ban született Münchenben, Angliában és Németországban tanult matematikát és filozófiát, vendégkutatóként a Princeton Egyetemen dolgozott. Közérthetően megfogalmazott írásaiban nagy hangsúlyt kap az emberi tényező, és a matematika a képletek halmazából csodálatos emberi kalanddá alakul át.”
A WirtschaftsWoche elmondja róla, hogy alapítója Németország egyik legnagyobb független vagyonkezelő cégének: Eyb & Wallwitz.
A Goethe Institut róla szóló oldaláról: „Első könyve az Odysseus és a menyét - Egy vidám bevezetés a pénzügyi piacokba.” - érdekes lehet!
Az elsősorban professzionális befektetőknek, vagyonkezelőknek, független pénzügyi tanácsadóknak és banki szakembereknek szóló TiAM Fundresearch szakmai információs platform és szolgáltató hálózat hosszú interjút közöl vele az Eyb & Wallwitz fennállása 20. évfordulója alkalmából, kiemelve, hogy annak Wallwwitz a vezető portfoliómenedzsere. Ebből:
„TiAM: Ön matematikát és filozófiát tanult. Mi vezette arra, hogy ezek után egy vagyonkezelőt alapítson? (Wallwitz válaszol) TiAM: És a filozófiának háttérbe kellett szorulnia? Wallwitz: Egyáltalán nem, a kombináció kifizetődött. Jóllehet a vagyonkezelésnek sok köze van az adatelemzéshez és ezzel a matematikához, szintúgy megkövetel egy realista kitekintést az emberi cselekvés hajtóerőire is. A filozófia segített jobban megértenem a piaci eseményeket és folyamatokat.” (Egy Wallwitz-kategóriájú portfoliókezelőnek ez kétszeresen is létfontosságú. Értenie kell a piacokat gyakran mozgató tömeglélektant, másrészt a nagybefektetők döntéseiben is, amelyekkel dolgozik, gyakran komoly szerepe van az emberi tényezőknek. Más kérdés, hol ebben a választóvonal a filozófia és a pszichológia között. - OP) TiAM: Ezért adta befektetési alap-családjának a Phaidros nevet? Wallwitz: A platóni Phaidros-Párbeszéd egyfajta tervrajzként szolgál számunkra az alapjainkhoz. Ha Platón befektető lenne, azt tanácsolná nekünk, hogy racionális döntésre kell jutni, ám ennél számolni kell az intuícióval és az érzelmekkel. Eddig ezzel a stratégiával jól haladunk.”
A Goodreads Hilbertről a könyv spanyol kiadásáról szólva: „Személyében összetalálkozik szinte valamennyi kutatási program, amelyek - olyan tudósok révén, mint Einstein, Bohr, Heisenberg, Gödel és Turing - egy új korszakot nyitottak. Ebben a megragadó tanulmányban Wallwitz kiemeli a feledésből (nyilvánvalóan a közgondolkodásra utal - OP) a 20. sz. első felének legrangosabb matematikusát, aki utat nyitott korunk nagy tudósainak, megmutatta nekünk, hogy az eszmék világa a való élettel is teli, s hogy a korlátok meghaladása, amelyeket az objektív valóságnak tulajdonítanak, csodálatos tapasztalat lehet.”
Szóljon innen Wallwitz - idézetek a könyvből:
„A matematikából lassan kivesztek a műkedvelők. Ma már nem része az általános műveltségnek, és vannak olyan magasan művelt emberek, akik a társadalmi megbélyegzés kockázata nélkül elismerik, hogy halvány fogalmuk sincs a modern matematikáról. (Vagy épp furamód dicsekszenek ezzel! - OP) A matematika igényét a feltétlen, az örök érvényű, a szépség megtestesítőjének státuszára a világról való ismeretek szempontjából periférikusnak tartják, mintha művelésével a tű fokán akarnának átjutni, ami számukra járhatatlan út. Jelen könyv viszont éppen ezen az úton kalauzol.
Az átlagos matematikus pontosan tudja, hogy tudományának konkrét tartalmát a közvélemény nem ismeri, de nem is kíváncsi rá. Bármennyire is szeretné elmagyarázni az utca emberének, hogy mi fán terem a topológia vagy az algebrai geometria, legjobb esetben is csak ködös iskolai emlékeket tudna benne felidézni, tartalmas gondolatokat átadni viszont aligha. Tartalmi magyarázatokkal tehát ebben a könyvben nem sokra mennénk - értelmetlen lenne. Csak arról biztosíthatom az olvasót, hogy a logikai összefüggések megértése csodálatos élmény. Beszélhetünk viszont az életrajzi vonatkozásokról, a gondolkodásmódról és azokról a kérdésekről, amelyekből a matematika kialakult - hogy aztán annál jobban rácsodálkozhassunk: milyen mélységben képes egy tisztán szellemi gyakorlat megragadni a valóságot.
A matematika erejét legerőteljesebben az 1900 körül született generáció tapasztalhatta meg. A világ oly drámai módon változott meg, mint egyetlen korábbi időszakban sem. Ha azt az embert keressük, aki mindenki másnál sűrűbben tűnt fel ennek az átalakulásnak a gyökereinél, hamar rátalálunk a göttingeni David Hilbertre, a 20. század első felének legbefolyásosabb matematikusára. A világot ekkoriban sajátos módon megrengető természettudományos lángelmék mögött ő volt a szürke eminenciás. Senki másnál nem találkozott annyi, később meghatározó jelentőségűvé váló tudós, és egyetlen más íróasztalnál sem formálódott az életutak és gondolatok kapcsolódásából olyan szövedék, amelyből végül - nem tervezett módon - egy új korszak született. A matematika 20. századi fejlődésének ő szabott irányt. Azon dolgok közül, amikkel ma a hétköznapi életünk során találkozunk, sok minden - például a számítógép - az ő elképzeléseivel való kölcsönhatásból született meg. És az sem véletlen, hogy sok olyan fizikus, aki később részt vett az atombomba előállításában, az 1920-as évek Göttingenében ismerte meg egymást.”
