A matematikus, aki megváltoztatta a 20. századot
Uraim, az egyetem nem egy fürdő! – ez az eredeti címe Georg von Wallwitz David Hilbert matematikus életéről és magáról a matematikáról szóló könyvének. Noha gyakorlati szempontból jogosnak tűnik, hogy a magyar kiadásban megváltoztatták a címet, hiszen e mondat valószínűleg semmit sem mond a reménybeli magyar olvasók számára, mégis tökéletesen kifejezi Hilbert világlátását.
Bár David Hilbert neve még más pályatársaihoz képest sem túl ismert, valójában ő volt az előző századforduló egyik legfontosabb matematikusa, aki számos forradalmi felfedezést tett, és sok ma már elengedhetetlen eljárást dolgozott ki, így alapvető hatást gyakorolt a matematika fejlődésére. A magyar kiadásban egyszerűen David Hilbert című könyv szerzője szerint Hilbert olyan szerepet játszott a modern természettudományokban, mint picasso a képzőművészetben.
De honnan is jön ez a fürdős idézet? Hilbert a Göttingeni Egyetem kulcsfigurája volt, sőt ő változtatta Göttingent a természettudományok intellektuális központjává a 20. század elején. A városban egymást váltották a kor fizikai, matematikai és filozófiai forradalmát meghatározó tudósok, Hilbert kedvenc mentoráltja mégis Emmy Noether matematikus volt. Hilbert mindenképpen el akarta érni, hogy Noether professzori címet kapjon Göttingenben, csak volt egy probléma: a matematikus nő volt, és 1915-ben ez a körülmény a kollégái többsége számára még kizáró körülménynek számított. Erre vágott vissza Hilbert a vaskalapos matematikusoknak azzal, hogy Uraim, az egyetem nem egy fürdő!, utalva arra, hogy csak a fürdőkben tartja elfogadhatónak a nemi szeparációt.
A szerző, Georg von Wallwitz saját jogán is jelentős matematikus, filozófus, tudománytörténész és bankár. A kötetben a laikusok számára is befogadhatóan világít rá Hilbert matematikai felfedezéseire, de ennél talán még fontosabb az a társadalmi közeg, a tanítványok és kollégák termékeny hálózata, amit a matematikus kiépített maga köré Göttingenben. Hiszen e háttér tette lehetővé a tudás és az új ötletek akadálytalan áramlását az intellektusok között.
Hilbert Göttingenében tudományos értelemben forrongott a levegő. Megfordult ott Einstein, Neumann János, Max Born, Niels Bohr, Werner Heisenberg, vagyis a 20. századi matematikai és fizikai forradalom számos kulcsfigurája. Eközben azonban Hilbert magánélete meglehetősen eseménytelenül zajlott, bár lehet, hogy éppen ez az unalom biztosította számára azt a közeget, ami miatt el tudott merülni absztrakt elméleteiben.
1933-ban aztán a nácik a göttingeni intellektuális paradicsomot is lerombolták, bár Himbert ekkor már visszavonult. A szellemi pezsgést megalapozó kutatók külföldre menekültek, Hilbert pedig magába zárkózott, és 1943-as haláláig szinte semmilyen életjelet nem adott magáról. Halála alig keltett feltűnést a matematikusközösségben, amin egyrészt nem lepődhetünk meg, hiszen a világháborúban ellenséges hatalom egyik sok éve hallgatag kutatójáról volt szó. Másrészt viszont – legközelebbi munkatársai szerint – sokkal nagyobb tisztelet illetné meg, mint amit valaha is megkapott.
