Teljesen felforgatta a tudományt, mégsem ismerjük a nevét
David Hilbert globális matematikai kifejezésmódot akart találni a fizika törvényeire, főleg a mechanikára és a termodinamikára vonatkozóan. Nemrég megoldották egyik, 125 éve fennálló problémáját, ami segítheti a légkörben és az óceánokban lévő folyadékok összetett viselkedésének megértését. De ki is volt a ma már alig ismert német matematikus, aki a nők jogaiért is harcolt?
Ha csak egy matematikust kellene említenünk, aki kimagasló volt az előző században, sokunknak biztos magyar nevek ugranának be és méltán dagadhat is a mellünk, mert Neumann János vagy Erdős Pál valóban a legek között volt. De a német David Hilbert sem hátul kullog a sorban, sőt, a Typotex Kiadó elegáns kis könyve szerint ő volt az, aki matematikusként megváltoztatta a századot. Bár csak 1943-ig élt, valóban gyökeresen felforgatta a matekot, noha egyáltalán nem volt felforgató alkat.
Georg Von Wallwitz könyvében, aki maga is matematikus – és még filozófus, tudománytörténész, továbbá bankár is –, az a nagyszerű, hogy miközben Hilbert szellemi kalandjaival és élete fontosabb állomásaival ismertet meg minket, kitér a fontos kortársak tevékenységeire is. Megtudjuk, hogy keresztezte Hilbert útját Einstein, hogy Kurt Gödelnek
lágy, kerek, krumplifeje volt,
vagy hogy hogy barátkozott össze Hilbert Robert Oppenheimerrel. Így lesz teljes életének leírása. Az itthon nem túlságosan ismert tudós lefektette a geometria alapjait, új algebrai felismerésekre jutott, hozzájárult a variációszámításokhoz, a relativitáselmélethez és a kvantumelmélethez. 1900-ban publikálta a 23 Hilbert problémát, amik aztán több matematikai kutatási területet katalizáltak.
De a kutatás mellett kiváló oktató és szervező is volt, több újító matematikus generációt nevelt ki a Göttingeni központban, amit a század elejének matematikai fellegvárává tett.
Olyan fogalmakat alkotott (Hilbert-tér, Hilbert-bázistétel), amik igazi áttörések. Ötletei máig fennmaradtak az algebrában, az analízisben, a geometriában, a logikában. Oktatói aktivitása pedig megsokszorozta kutatási hatásait, hírneve, amit pedagógusként szerzett, segítette az új eredmények elfogadását.
A könyvből kiderül, hogy Hilbert ugyan próbált normális, polgári életet élni, megnősült, fia született, de a család vajmi kevéssé érdekelte, fogyatékos fiát inkább átoknak tekintette és csak a kutatás, a matematika, tanítványai, kollégái, vagy újító szellem társai érdekelték.
Harc a nőkért
A könyv eredeti címe Hilbert egyik elhíresült mondása, az Uraim, az egyetem nem egy fürdő, ami némi magyarázatra szorul, ezért is változtathatta a kitűnő magyar fordító, Gerner József nemes egyszerűséggel csak David Hilbertre. De mit is bújtat a fürdős hasonlat? A professzor egyik kedvenc mentoráltja, Emmy Noether matematikus nő volt, de kollégái nem pártolták, hogy professzori címet kapjon a Göttingeni Egyetemen, csupán mert szoknyát hordott – és már a XX. században járunk! Erre a kirekesztő viselkedésre reagált úgy Hilbert, hogy az egyetem nem egy fürdő, ahol valóban fontos a nemi szeparálódás. 1915-ben legalábbis ez még alap volt.
Noether egyébként tényleg nem volt kispályás, saját tétele is van, az első Noether-tétel azt magyarázza, hogy ha egy fizikai rendszerben szimmetria érvényesül (vagyis ha történik egy kis változás, akkor egy másik kis változással kiegyenlítődik), akkor megmaradási törvényt is feltételez. A tételt 1915-ben bizonyította és ezzel hozzájárult Einstein relativitáselméletéhez.
Hilbert azonban nem csak Noetherért harcolt, jó kapcsolatot ápolt Neumann Jánossal, Max Bornnal, Niels Bohrral, Werner Heisenberggel, akik mind komolyabb passzusokat kapnak a könyvben. Így rajzolódik ki előttünk ez az izgalmas szellemi közeg, ami a Göttingeni Egyetem falai között pezsgett, míg a nácik meg nem érkeztek. 1933-ban lerombolták a zsidókkal, liberálisokkal és persze nők közreműködésével prosperáló szellemi palotát, a kutatók pedig külföldre menekültek. Hilbert apatikusan visszavonult. 10 évig senki nem hallott róla, majd csöndben meg is halt, temetése pedig olyan észrevétlenül zajlott, mint utolsó évei, ahogy a könyvben olvashatjuk:
David Hilbert temetése meglehetősen balul sült el. Halálának idején már kétségkívül kora legjelentősebb matematikusa volt, vagyis a maga szakmájában ugyanolyan, mint Einstein a fizika területén. Amikor azonban 1943. február 14-én elhunyt, a világnak épp más gondjai voltak...
Hát igen, 81 évesen halt meg békésen akkor, amikor Európában és Ázsiában bárki bármikor erőszakos halált halhatott. Legfeljebb egy tucatnyi ember vett végső búcsút tőle, korának legnagyobb matematikusától.
