Az idén már másodszor keresztezi az utamat reáltudományokról szóló könyv. Nem hinném, hogy ez egyfajta összeesküvés, mindenesetre intőjel: támadnak a matematikusok és a fizikusok. Az Egyesült Államokban élő orosz matematikus úgy mutatja be a "nagy művészet"
korszakos egyéniségeit, hogy muszáj vagyunk követni történeteiket. Ráadásul egyik a másikból adódik, szóval néha az az érzése az embernek, hogy egy összetett csapdába/egyenletbe botlott itt bele. Aminek a megoldása nyilván a könyv végén található a megfejtés oldalon. Ám nincs megfejtés, mint ahogy nincs rejtély sem: ezek a fizikusok, matematikusok egyszerűen olyan emberek, mint bárki más, (na jó egy kicsit elütnek az átlagtól), gondolkodásuk, életük regényessége néha kalandorokat megszégyenítő. Ki gondolná, hogy a matematika ilyen veszélyes pálya lehet? Miközben olvastam a könyvet, azt azért be kell vallanom, egyes területeken úgy jártam az egyenletekkel, mint a császár anno Mozart hangjegyeivel: kicsit sok volt. De ettől persze Mozart (a matematikusok, fizikusok) a menő, én meg maradok a laikus (császár). Mindezért bőségesen kárpótoltak az egyéb részek. És ha már itt tartunk: nekem ezt miért nem tanították? Miért nem próbáltak kedvet csinálni, mondjuk a fizikaórán két kísérlet közben? Talán akkor én is elértem volna a stabil kettest könnyedén. Na de ez a vonat elment, csak az a kérdés mennyi idő alatt jutott A-ból B-be, ha A ... Röviden: izgi könyv a Typotex Kiadónál immár harmadik kiadást megért írás, matematika-fizika érdeklődésűeknek kamaszkortól ajánlható, gondolkodást serkentő, "nem könnyű, de megéri" típusú olvasnivaló.