Recenziók
Tragédia a tükörben
KuK, 2016. április 15., Móczár Veronika
Gyenge Zoltán Kép és mítosz című monográfiája már az első oldalakon lebilincseli olvasóját, nem csupán stílusával – ami olykor mulattat, olykor felkavar –, hanem a téma újszerű megközelítésével is. Nemcsak az a célja, hogy összevesse, elemezze, bemutassa a görög mitológiát és annak képi ábrázolásait, hanem meg akarja nekünk mutatni azt is, hogy miért fontos és élő ez számunkra – miközben saját elmondása szerint ő csakis kérdez. Művét rögtön egy, a gyanútlan olvasó számára sokkolónak tűnő gondolattal kezdi: az ismeret az ember számára ...
Tovább
Kép és mítosz - Gondolatok Gyenge Zoltán azonos című könyvéről
www.spanyolnatha.hu, 2014. szeptember 4., Vass Nóra
Sok kifejezést használunk arra vonatkozóan — helyzet és tartalom függvényében - ha hallgatóságunkkal egy történetet szeretnénk megosztani. A szabatosabb, de feszesebb elbeszélés, elmondás, előadás szavakon túlmenően a kissé felszabadultabb sztorizásig írásban és élőbeszédben mindig másképp mondjuk el, ha valamit közzéteszünk. Talán nem véletlen, hogy a történetek elmondása esetében legyenek azok igazak, vagy kitaláltak, a köznyelvben a leggyakrabban használt szó az elmesél. Ez a fajta mesélés nem zárja ki a történet ...
Tovább
Jegyzet egy lábjegyzet nélküli könyvhöz
tiszatajonline.hu, 2014. augusztus 11., Szabó István Zoltán
A megfordult világ című Pszeudo Kierkegaard kézirat „közreadása” után Gyenge Zoltán ezúttal is egy rendhagyónak tekinthető vállalkozással állt elő. A Kép és mítosz – a mitológia esztétikája első pillantásra egy hagyományos monografikus kötetnek tűnik, amely a címben említett két fogalom nem nyilvánvaló, ám annál alapvetőbb kapcsolatának feltárását célozza meg.
Egy ismerkedő átlapozás után ez a kötet egy szigorúan tudományos munkának tűnik, szemben A megfordult világ fikciós játékosságával, ám már az első néhány oldal olvasása során ...
Tovább
Gondolat-jel
Kossuth Rádió, 2014. július 7.
Rádióbeszélgetés a szerzővel.
Tovább
Három az egyben
ÉS, 2014. június 27., Gábor György
Lessing a Laokoón egy helyén az alábbiakat írja: „Aki a festészetet és a költészetet elsőnek hasonlította össze egymással, finom érzékű ember volt, egyaránt fogékony mindkét művészet hatására. Megérezte, hogy mindkettő jelen levőnek ábrázolja a távol lévő dolgokat, valóságnak a látszatot, hogy mindkettő megtéveszt, de ez a megtévesztés tetszik nekünk. Valaki más azután megpróbált e tetszés lényegébe hatolni, és fölfedezte, hogy az mindkettőnél egyazon forrásból ered. A szépségnek, amelynek fogalmát először testekből vonjuk ...
Tovább
