Hans Heinrich Eggebrecht: A Nyugat zenéje

Európa németesítése

Magyar Narancs, 2009. október 22., Dolinszky Miklós

Itt van, megérkezett. Szőke és másfél mázsa. Kívülről pontosan olyan, ahogyan egy tekintélyes német zenetörténeti könyvet elképzel az ember. Szabolcsi Bence óta nem jelent meg Magyarországon szellemi önállóság pecsétjét viselő zenetörténet, így hát köszönet illeti a Typotex kiadót, amiért felvállalta a három fordító bevetésével készült, többéves gigászi munkát, évek óta töretlen zenei missziójának legfrissebb, egyben mindeddig legjelentősebb vállalkozását. Immár nemcsak dialektikus materialista egyetemi jegyzetekből vagy recens nyugati bóvliból oktatható zenetörténet, ... Tovább

Butaságom története (Eggebrecht: A Nyugat zenéje)

café momus, 2009. augusztus 17., Balázs Miklós

Zenetörténet, mint olyan, nem létezik. Zenetörténet-írás van. Elbeszélés van. „A zene története” és hasonló fellengzős délibábok kora lejárt, még ha szívesen értekezünk is róla. Tetszik vagy sem, a tudósnak, ha nem akarja magára vonni a korszerűtlenség bélyegét, már több évtizede számolnia kell az (általánosságban vagy konkrétan vett) történeti érdeklődés kérdéshorizontjának alapos megváltozásával. A kérdés a „mi volt?” helyett így hangzik: „mit tudunk?” A problémák pedig ebből a tudás-nem tudásból sűrűsödnek, s kéredzkednek elénk. Olyan, hogy zenetörténet, márpedig nincs. ... Tovább

Kettő az egyben

Népszabadság, 2009. június 27., Csengery Kristóf

A magyar zenebarát számára nem ismeretlen Hans Heinrich Eggebrecht (1919-1999) munkássága. A drezdai születésű zenetörténész, aki a Freiburg im Breisgau-i egyetemen tanított, honfitársával és kollégájával, Carl Dahlhausszal közösen szerkesztette azt a modern szellemű, tömör zenei lexikont, melynek magyar változatát (Brockhaus-Riemann Zenei lexikon) idehaza a lexikográfia eddigi utolsó ilyen tárgyú vállalkozásaként vehettünk kézbe három kötetben, a nyolcvanas években, a Zeneműkiadó jóvoltából. Szintén Dahlhausszal közösen jegyzi Eggebrecht azt a karcsú könyvet, mely ... Tovább

Vallomásos zenetudomány

revizoronline, 2009. május 5., Csont András

A nagy német zenetudós munkája a 20. század talán legmegkapóbb zenetörténete. Szakmailag feddhetetlen, ugyanakkor olvasmányos és elbűvölő, és a mély filozófiai reflexiót szerencsés kézzel vegyíti a vallomásos hangvétellel. Magyar kiadása komoly könyvkiadói tett. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA. Hans Heinrich Eggebrecht (1919-1999), noha freiburgi professzor, a 20. század egyik legnagyobb német zenetudósa volt, sajnos eléggé ismeretlen hazánkban – eddig egyetlen vékonyka kötete jelent meg magyarul, a Carl Dahlhaus társaságában írt Mi a ... Tovább

A Nyugat zenéje

Gramofon, Molnár Szabolcs

Hiánypótló, nagyszerű és rendkívül inspiráló Eggebrecht hiányos zenetörténete. Hiányos, hiszen „csak” (miként az alcím mondja) folyamatokat és állomásokat mutat meg, „csak” a középkortól napjainkig, és „csak” a Nyugatra vonatkoztatva. Nem beszél az ókorról, az Európán kívüli zenékről. Ez a zenetörténet (ideértve még a névmutatót is) nem ismeri Donizettit. Rossinit csak egyszer említi, Schubert ürügyén, Puccinire egy félmondat vonatkozik. E könyv alapján nem létezik Csajkovszkij, Muszorgszkij, Dvořák, Grieg vagy Sosztakovics zenéje. Mondhatnánk, hogy német... Tovább

Egy meg nem értett lemez

168 Óra, Sipos Balázs

Volt otthon egy meg nem értett lemezem, amely senkit sem érdekelt, mert rajtam kívül mindenkit nyugtalanított a hangja. Schönberg, Berg és Webern atonális zenéje szólt e lemezről, amelyet csak én hallgattam, és én is csupán akkor, ha senki sem volt otthon, s akkor se másként, csak halkan, alig hallhatóan. Volt otthon egy meg nem értett lemezem, amely senkit sem érdekelt, mert rajtam kívül mindenkit nyugtalanított a hangja. Schönberg, Berg és Webern atonális zenéje szólt e lemezről, amelyet csak én hallgattam, ... Tovább