Extensa
"Helyszín: az egyik utolsó lakott település a Földön.
Időpont: a távoli jövő.
Szereplők: emberek, halottak szellemei, földön kívüli idegenek.
Mindez nagyon sok kérdést vet fel, például:
Mi történt a Földdel és a többi emberrel? A halottak szellemi valóságosak vagy csupán a képzelet teremtményei? Az idegenek honnan jöttek, kicsodák ők, és mit akarnak tőlünk?
A kérdések némelyikére választ kapunk, mások titokban maradnak, mert a szerző inkább szívesebben mesél az emberről. Jacek Dukaj szerint az emberi viselkedés a távoli jövőben sem fog megváltozni, alapvető pszichológiai jellemzőit a közvetlen emberi kapcsolatok: a családban érvényesülő szeretet, a a párt kereső szerelem, a szűkebb közösséget meghatározó szolidaritás, és az idegenekkel szemben érzett elutasítás és félelem határozza meg.
A fantasztikus háttér előtt tehát, egy 19. századi családregény elemei elevenednek meg. Háttér és cselekmény ellenpontozzák egymást, és az író egyszerre költői és realista stílusa nagyszerűen érvényesül. A karakterek ismerősek, pszichológiailag hitelesek.
Aztán lassan kifordul a világ. A könyv felétől a sci-fi elemek kerülnek túlsúlyba, kissé nehezen követhető tudományos elméletek mentén a főszereplő tudata kitágul, és a kozmoszt is magába fogadja – továbbiakat a történetről spoiler nélkül nem árulhatok el.
Megvallom, nekem a könyv első fele jobban tetszett, de összességében a rövid, jól olvasható, érdekes és rejtélyes tudományos-fantasztikus regény az igényes olvasónak jó szívvel ajánlható."
(vargarockzsolt)
"Hogyan válhat valaki eggyé a világűr távoli szegletében keringő anyagtömeggel? Milyen az, amikor valaki több milliárd tonna sziklát a szárnyaként érez? Hogyan növeszthetsz valami olyat magadból, ami talán nagyobb, mint a bolygó, amin élsz? XIX. századi életkörülmények közül ezekhez a kérdésekhez eljutni egy életen belül nem egyszerű. Egyszerű fiatal fiú válik sziklahalmazzá, majd információvá úgy, hogy közben végig igyekszik megőrizni önmagát, és élni a szokások szerinti életet.
Néha olyan érzésem volt olvasás közben, mintha egy jövőből visszakerült könyvet olvasnék, vagy egy elméleti fizikus kaotikus álmát próbálnám értelmezni úgy, hogy a negyedét nem értem azoknak a szvaknak amit használ. Sci-fi rajongóknak ajánlom, határozottan érdekes élmény…"
(kvzs)
