Jacek Dukaj: Más dalok
Végre, végre, végre! A kész könyv terjedelmét és szövegsűrűségét látva már nem is csodálkoztam azon, hogy a megjelenés beharangozása és a kiadás között másfél év is eltelt.
Bár a szerző előző két, a Science in Fiction sorozatban megjelent regénye, az Extensa és aZuzanna és a világmindenség igazi megismeréséért is meg kellett harcolni (Dukaj történetei ugyanis félelmetesen bonyolult cselekményhátteret vázolnak fel, egyébként cseppet sem bonyolult, de filozofikus szavakkal): a Más dalokról elmondható, hogy az író legnehezebb könyve magyarul. Súlyra és terjedelemre is - 648 sűrűn teleírt, apró betűs oldal -, cselekmény szempontjából is - hiszen benne egy alternatív, apokaliptikus és posztmodernül parafrázisos világtörténelem rajzolódik meg -, végül hordozott szellemi teher szempontjából is. Talán ez utóbbi a legsúlyosabb: biztos vagyok benne, a könyv igazán csak akkor tárul fel, ha az ember már többedszerre olvassa.
A Más dalok olvasható egyszerű alternatív történelmi regénynek, amely szeretetről, hatalomról, erőszakról és bátorságról szól. Lehet science-fiction, amely elkápráztat monumentális és fantasztikus világával, színes meséjével, abszurd és eredeti ötleteivel, finom misztikájával. És persze példázat, ínyenc töprengőknek való gondolatépítmény is, amely leginkább saját magunkról, a mi történelmünkről szól: hogy miért fontos nekünk a vallás, a béke, az élet, meg effélék. Nagy olvasmány, és igen élvezetes.
