A fele elfogyott

« Vissza a könyvhöz

Kevesen írtak olyan világos, tiszta, logikus könyvet az olajiparról, amilyet Jeremy Leggett – nem csoda, hogy A fele elfogyott sokatmondó címet viselő kötet bestseller lett a nemzetközi könyvpiacon. Leggett érdeklődése az olajkitermelés, és általában az energiaüzlet iránt nem éppen új keletű. Pályáját tanárként kezdte, és mivel a klímaváltozás már saját kutatásai közben is erősen foglalkoztatta, hamarosan csatlakozott a Greenpeace-hez. Az itt szerzett tapasztalatait végül az üzleti világban is jól tudta hasznosítani: ma ő a Solar Century, vagyis az Egyesült Királyság legnagyobb független, napelemeket gyártó cégének vezérigazgatója, továbbá a világ első megújuló energiákkal foglalkozó magán-befektetésialapjának igazgatója.

Érdeklődése azonban továbbra is több, mint üzleti jellegű, ugyanis a cégvezetés mellett 2002 és 2006 között saját kormánya megújuló energiákkal foglalkozó tanácsadó testületének is tagja volt. Leggett tehát nem érdekelt az olajiparban, éppen hogy opponense ennek a nemzetközi lobbinak, ezért meglepő, hogy angol eredetiben 2005-ben publikált munkája – habár nem nélkülözi azt a röpirat jelleget, amelyet az ilyesfajta munkák viselnek – meglehetősen visszafogott, szikár stílusú tud maradni.
A fele elfogyott vonzereje elsősorban abban rejlik, hogy nem szlogenekkel, nem didaktikusan összeválogatott, hatásvadász grafikonokkal, statisztikai adatokkal igyekszik hatni az olvasóra, inkább a téma higgadt, alapos kibontását választja. Messziről kezdi: egy rövid bevezetőben az olaj keletkezésének geológiai alapjait mutatja be, majd kitér az olajhasznosítás történetére is. Az egész kötetnek talán ez a legkevésbé sikerült pontja. Érezhető, hogy a szerző a lehető legkönnyebben érthető magyarázatra törekszik, ezért a szöveg kissé szájbarágóssá válik. Ráadásul becsúszik egy-két zavaróan felületes terminus is. Például apokalipszisnek nevezni a katasztrófát (az apokalipszis megnyilatkozást, kinyilatkoztatást jelent) bántó ügyetlenség. Szerencsére azonban elég rövid ahhoz, hogy a tények iránt érdeklődő olvasó valódi lelkesedéssel lapozzon tovább, és tanulmányozza át a következő fejezeteket.
A kötet az epilógustól eltekintve két fő részből áll: az első a Kimerülő olajkészletek címet viseli, amely tapasztalhatóan hosszú évek kutatásán és tudományos rendszerezésén alapul. Arra keresi a választ, hogy az olajipar törvényszerűségei miképpen vezettek el az olajkészletek kétségbeejtő fogyatkozásáig, és hogy ennek milyen társadalmi, gazdasági következményei voltak, vannak.
A második rész címe is magáért beszél: Az olajkészletek kimerülése egybeesik a globális felmelegedéssel. Minden bizonnyal ez a tanulmánykötet legizgalmasabb szakasza, hiszen Leggett ebben már a világtörténelem nagy eseményeit veszi vizsgálat alá úgy, hogy közben rávilágít ezek hátterében az olajipar szerepére. Trösztök, kartellek, lobbik, olajsokkok, válságok és háborúk története ez, amely olyan események mélyebb megértésben segít, mint az iraki invázió. Az epilógus stílusában a bevezetőt idézi. Ebben a szerző – összegezve a két fő részben leírtakat – a Föld jövőjéért érzett felelősségre igyekszik felhívni a figyelmet, ugyanakkor nem mulasztja el megemlíteni, mennyire fontosak az alternatív energiaforrások. Ebben nyilván akkor is egyetérthetünk vele, ha eltekintünk önös gazdasági érdekeltségeitől.
Leggett könyvét mindenképpen érdemes kézbe vennie annak, aki az olajipar működése, annak története iránt érdeklődik. Értékét éppen az adja, hogy a szerző a tények felvonultatásával igyekszik meggyőzni olvasóját, ezért az alapos ismeretszerzésre és -közlésre törekszik. Ez pedig a szokott vitairatok fölé emeli munkáját.