Juli Zeh: Újév
„Ez csak egy fázis”, hangzik Theresa egyik kedvenc mondata. Henning néha úgy hallja: „Ez csak egy frázis.” Elég baj, hogy mindkettő igaz.
Egy egészen furcsa hangulatú és szerkezetű regény a kisgyermekes szülői lét párkapcsolati buktatóiról és a gyermekkori traumák egész életre kiható tudat alatti hatásairól.
Családi vakáció a Kanári-szigeteken. Mesésen hangzik, azonban ebben a regényben egészen más értelmet nyernek a napfényes turistacélponton eltöltött nyaralás napjai.
Az Újév első lapjain egy egészen lassan csordogáló történetbe csöppenünk, a harmincas éveiben járó Henning feleségével és két kisgyerekével Lanzarotéra utazik, hogy kiszakadjanak a munka és gyereknevelés végtelen mókuskerekéből.
Az időjárás azonban cseppet sem kegyes hozzájuk, szél és eső, egyre nehezebb lekötni a gyerekek figyelmét, bezzeg a feleségéét egy sármos francia idegennek mégis sikerül.
A nem éppen idilli szilveszteri vacsora után új év, új kezdet felkiáltással Henning biciklire ül, hogy elűzze a stresszt és elejét vegye a pánikrohamainak. Jóleső érzés tölti el tekerés közben, hogy sikerült egy kis időre megszöknie a családi kötelezettségei elől és végre kieresztheti magából a benne fortyogó dühöt.
Miközben próbálja rendezgetni fejében a családtagjaihoz fűződő kapcsolatait és érzéseit, a hegytetőre felkaptatva egy ismerősen ismeretlen nyaralóban találja magát, ahol a színesre pingált kis szerencsekövek között megrohamozzák az emlékek.
Olyan, harminc évvel azelőtti epizódok, amikről egészen idáig azt hitte, hogy valójában meg sem történtek. Vagy most is csak a képzelete játszik vele? De honnan ered ez a déjá vu?
A történet ezen a ponton egy hatalmas fordulatot vesz, amelynek következtében Henning elfojtott emlékeinek mélyében találjuk magunkat.
Nehéz erről a részről spoilermentesen beszélni, így inkább én sem bocsátkozok részletekbe, azonban arra készüljön fel mindenki, hogy egy igazán lélegzetelállító olvasmányélményben lesz része.
A főszereplőnk által 6 éves korában átélt események egy pszicho thriller jeleneteivel vetekszenek, amihez már csak hab a tortán, hogy azon a bizonyos két forró nyári napon az alig 2 éves húgáról is neki kellett gondoskodnia.
A feszültség lapról lapra egye csak nő, Juli Zeh kiválóan ért hozzá, hogy a kellő pillanatban egy további csavarral valóban meglepje az olvasót.
Holott több ponton is éreztem, hogy kicsit sántít az elbeszélés, de az olykor már meseszerű, vagy hatásvadász jelenetek ellenére mégis annyira sodort magával a történet, hogy tényleg letehetetlennek bizonyult.
Az egyre nyomasztóbbá váló atmoszférájú szöveg rengeteg kérdést vet fel az olvasóban.
Milyen jövőbeli következményekkel járnak a felnőttek jótékony hazugságai? Melyik okoz nagyobb sérülést egy gyerek lelkén, ha a szülők felvállalják a családi traumákat, vagy ha egy alternatív valóságot hazudnak neki? És ezzel kit akarnak valójában megkímélni? A gyereket, vagy sokkal inkább saját magukat?
Élvezettel merültem el ebben a szédítő, az utolsó oldalakig lebilincselő regényben.
