Könyvajánló: három olvasmány szürke őszi napokra – Krimiszatíra, társadalomkritika és generációs traumák
Mielőtt elárasztana bennünket a karácsonyi giccs, itt az idő, hogy az egyre hosszabb és hidegebb estékből lopjunk kicsit magunknak egy-egy jó könyv társaságában. Nekem ilyenkor jön el a sötétebb könyvek időszaka, s az idén úgy esett, hogy az idei Margó fesztiválon három olyan kötet bemutatóját vezethettem, amelyeknél sötétebbet nehéz lenne találni. Három könyv, háromféle sötétség: van, amelyik szürke köd, akad, amelyik a fekete lyuk maga. Mégis érdemes nekiveselkedni mindegyiknek: nem a könnyebb út végén várnak ugyanis a nagy felismerések. Csepelyi Adrienn könyvajánlója azoknak, akik nem félnek belenézni az éjszakába.
Kari Hotakainen: A Tanítvány (Typotex Kiadó)
A sztori: Maria szegény sorsú, problémás családba született, nevelőszülei azonban a felső középosztály mintaházaspárja, szép és jómódú emberek szép és jól nevelt gyerekekkel. Családi idill helyett azonban Maria gyötrelmes éveket kap osztályrészül: miközben mindene megvan, ami fejlődéséhez, tanulmányaihoz, neveltetéséhez szükséges, a valódi szeretetet, el- és befogadást, kötődést hírből sem ismeri meg új családjában. Sőt.
Felnőttként Maria bosszút áll a szülein, aztán pedig elrabol három embert, a társadalom három, általa megvetett tagját, hogy sajátos vallási-filozófiai eszméi szerint „megtisztítsa” őket, és új életet kezdjen velük.
Miközben a kötet felfogható klasszikus pszichothrillerként, simán beillik húsba vágó krimiszatírának is, mialatt könyörtelen társadalomkritikája helyenként már-már esszészerű monológokban bukkan felszínre.
Az egyik legfelkavaróbb könyv, amit jó ideje olvastam: szembenézésre késztet önmagunkkal, a fogyasztói társadalomban betöltött szerepünkkel, álszentségünkkel és önáltatásainkkal, legfőképpen pedig kiváltságainkkal – meg hogy miként használjuk azokat.
Napokig rosszul voltam a kötet elolvasása után, és bevallom, azóta is gyakran eszembe jut Maria egy-egy dühödt gondolata arról, mennyire vakok tudunk lenni arra, micsoda szerencsénk van az életben. Azóta több ember is elolvasta, akinek ajánlottam – mindannyian ugyanerről számoltak be.
A finn Kari Hotakainen humora sötét és kegyetlen – de önmagával is az, így sosem válik gonosszá. A hátrányos helyzetű Maria a fel-középosztály nyelvezetét elsajátítva alázza porig azokat, akik képtelenek kihúzni a fejüket a saját fenekükből: miközben az egészséges életmód, az elektromos autók és a fine dining ellen lázad, valójában a társadalmi igazságtalanságok ellen emeli fel a hangját. És ilyen erős hangot ebben a témában nagyon rég hallottam. Ha egyáltalán.
Kiknek ajánlom? Krimi- és thrillerrajongóknak, akik el tudják fogadni, hogy itt az elkövető ostoba hibákat követ el. Klímaszorongóknak és azoknak, akik belvárosi kávéházakból tudják jobban, hogyan kellene élni a vidéki falvakban. Azoknak, akik imádják az Ádám almái vagy a Zöld hentesek világát. Meg persze sznoboknak, csak ők úgysem fogják elolvasni.
