Múltról szól a jelenhez
Átfogó összeállítás, mely történeti szempontok
szerint válogatja építészeti esszéit, már jó ideje várat magára. Olyan,
mely mindezt magyarul teszi, annál inkább. Ugyan a látszólagosan egyre
komolyabb hazai szakkönyvpiac mindén hónapra kínál egy-két újdonságot,
azonban valódi súllyal, amolyan akadémiai gonddal szerkesztett kötet szinte
elvétve található. Kivétel ez a mostani, mely közel harminc építésznagyság
írásait válogatta tematikus rendbe az elmúlt századból. Egy olyan századot
mutat be a szerkesztő Kerékgyártó Béla, melyből leginkább kimaradni kényszerült
a hazai építészet. Ami ennél is szomorúbb, még a meghatározó nagyságok
diskurzusának hallgatásából is. Nem csoda hát az identitásválság, mellyel
a magyar építésztársadalom oly megoldatlanul küzd.
Ma, túl az elmúlt tíz év lehetőségein, még mindig
a hiánypótlás időszakát éljük. Az a fáziskésés, mely a szellemiek területén
felhalmozódott, olyan csúszásokat eredményez, melynek eredményeként műfajoktól
függetlenül akár húsz-harminc évvel később kerülhet fordításra, kiadásra
számos alapmű.
A mérhető és a mérhetetlen kiegyensúlyozott összeállítás;
a múltról szól a jelenhez. Kényszerű, vagy magunk választotta sorsunkról,
partvonalon kívül maradásunkról nem esik szó, arról annál inkább, mit is
gondolt a világ ezalatt. Öröm hát, hogy megszületett a kötet, öröm, hisz
tiszta képet rajzol, hogy ezt követően a folytatás rajtunk is múljon majd.
