Őrülten és halálosan
Az Őrülten és halálosan nem kímél.
Nem szórakoztatni akar, hanem szembesíteni – azzal, hogy milyen is az emberi lojalitás, amikor szélsőséges eszmék, háború és megalkuvás hálójába gabalyodik.
A főszereplő, Harriet, fiatal özvegyként utazik Münchenbe, hogy a férje emlékét kövesse – de közben olyan valósággal találkozik, ami lépésről lépésre lebontja benne az eszmények illúzióját.
A felszín csillog: partik, elegancia, udvarias társasági élet. A mélyben azonban ott feszül a fojtogató csend, a félelem, a kiszolgáltatottság és a tömeges vakság, amibe a környezet önként zárja magát.
Kirsten Thorup stílusa lassú, rétegzett, sűrű – de pont ez adja a könyv erejét.
Harriet nézőpontján keresztül nem csak a náci Németország hétköznapjaiba látunk bele, hanem a fokozatos erkölcsi leépülés folyamatába is. A könyv nem ítélkezik, csak megmutat – és ettől válik igazán hatásossá.
Volt, hogy levegőt is nehezen vettem közben. Nem a szó klasszikus értelmében vett történet ez – inkább egy belső utazás, amely alatt újra és újra fel kell tenni a kérdést:
Meddig lehet hűségesnek maradni valamihez, ami már régen nem vállalható?
Ez a könyv nekem most nagyon sokat adott. Elgondolkodtatott, felkavart, és közben rámutatott arra, hogy a túlélés sokszor nem fekete-fehér, hanem rengeteg árnyalatból áll.
