Számviteli alapozó
„A számvitel az üzleti élet nyelve. Fogalomkészletét elsajátítva, a számok révén egy nemzetek feletti kommunikációs eszköz birtokába juthatunk. Ehhez nyújt hathatós segítséget ez a könyv, amit jó szívvel ajánlunk minden olvasó számára.” – olvashatjuk a Typotex Kiadó könyvajánlatában.
Az üzleti, intézeti és hivatali munkánk során ma is sok-sok számot írunk, olvasunk, küldünk, fogadunk és tartunk. Ezeket a számszerű leírásokat hosszú távon fel is halmozzuk és meg is őrizzük. Azért, hogy megismerjük a számok és a dolgok számszerű összefüggéseit és tanuljunk belőle. De azért is, hogy láttassuk másokkal. Mutathassuk szervezetünk vezetőinek, tagjainak, hitelezőinek, partnereinek s nem utolsó sorban a tulajdonosnak is. A számok beszélnek, ha értő módon olvassuk őket.
Laáb Ágnes „Számviteli alapok” című könyve tömören, sokszínűen, sokoldalúan megírt szakmai mestermunka. Mindent tartalmaz, ami a számviteli alapozáshoz kell, mégis hiányérzetem támadt a könyv többszöri olvasása után is. Miért? Egyrészt azért, mert nagyon sokat kell olvasnom, bogarásznom a könyv szövegterében és ennek ellenére sem jutottam értésre. Valószínű ez azért lehet így, mert nem úgy írták, nem úgy tördelték. Az áttekinthetőség és lényegre törés elmaradt. Tudom, egyszerűen beszélni/írni a komplexről igen nehéz feladat, de ez teszi a szerzőt keresetté. Másrészt úgy gondolom, hogy minden olvasó azért veszi a szakkönyvet, mert ismeretekhez és értéshez kíván jutni. A számvitelt nem csak művelni, de érteni is érdemes. Kell is, minden szervezeti vezetőnek! Az értésre adás azonban nem csak szakmai ismeretek s tapasztalatok leírására, magyarázatára kell törekedjen, hanem sok minden másra is. Így a hermeneutikára, amikor a dolog (a számvitel) történeti bemutatásával, destruálásával, értelmezésével, újraértelmezésével segítjük a jelen dolgainak megértését. Például (részlet):
A számtartás történetéből
A számtartás ősatyja Luca Pacioli ferences rendi szerzetes, matematikus, könyvkereskedő. Tőle származik a kettős könyvelés ősdokumentuma. 1494-ben írta fő művét „Summa de arithmetica” címmel, melyben összefoglalta a kor aritmetikai, algebrai és geometriai ismereteit, valamint közreadta a kettős könyvvitel alapjait. A velencei kereskedőktől tanulta meg, „leste el” és foglalta könyvébe ezt a praxist. A „Summa de arithmetika”-ban megfogalmazott könyvelési alapelvek ma is érvényesek. Az alkalmazott fogalmak, struktúrák és szabályok az évszázadok alatt sokat finomodtak, csiszolódtak, érlelődtek, de a szisztéma és az alkalmazás célja lényegében nem változott. Vajon miért? Mert a vállalkozás pénzügyi számbavétele, számadása, változáskövetése, számtáblázása és mindezek megtartása a vállalkozás létének és működésének igaz leírása. Mert minden vállalkozásnak több leírása is van/lehet egyidőben. Aszámtartói leírás az egyik. Az eszköz / forrás kettős leírás többszempontú képet nyújt a gazdasági-pénzügyi eseményekről. A vevő „tartozik”, a szállító és az alkalmazott pedig „követel”. A számlarend azonban ennél összetettebb. A számviteli rend az, amit először meg kell értenünk. A számlastruktúrát és a szabályokat, eljárásokat. Azok alkalmazását. A pénzügyi számtartók ennek szakértői s felelősei. A számtartás egyidős a növény- és állattartással. Számtartók ma is vannak, ha nem is így nevezik őket.
A számtartó történetéből
A számtartó könyvelői munkát végző uradalmi tisztviselő. A számadások vezetésével s a pénztár kezelésével megbízott gazdatiszt, ki nagyobb és rendezett uradalmakban rangra az igazgató vagy tiszttartó után következik, kisebb uradalmakban pedig az uradalom vezetésével vagy a központi kerület kezelésével szokott megbízatni. Forrás:http://www.kislexikon.hu/szamtarto.html#ixzz3cJ7VrVqi
A számtartó hivatalnok, kinek feladata a bevételeket és kiadásokat számba venni, s az illető felsőbbségnek kimutatni. Uradalmi számtartó, ki nagyobb, és rendezett uradalmakban rangra a tiszttartó után, és a kasznár fölött áll, s a pénzek, fizetések kezelésével vagy azoknak csak felszámításával, könyvelésével foglalkodik. Forrás:http://szamtarto.szojelentese.com/
A számtartó nem csak számokat ír, feljegyez, de ő az, aki „tartja” (fogja) a számokat, vagyis felügyeli, hogy mindenre annyit költenek-e, amennyit terveztek. Amennyi éppen kell vagy amennyit szántak rá. Se többet, se kevesebbet. A kocsis is "kézben tartja" a gyeplőt, nehogy a lovak megugorjanak. Abból nem csak előreszaladás, de baj is lehet.
A számvetés történetéből
Ne a dobástól, hanem a vetéstől induljunk. Mint amikor kézzel vetünk a kertben. A magot vetjük, nem pedig dobjuk. Vetjük ide is meg oda is. Oda, ahol azt akarjuk, hogy szárba és virágba szökjön. Ide a napos helyre, hogy a gyümölcs érjen. A saját kertünkben is rendet csinálunk s tartunk. Azért, hogy bejárhassuk és átlássuk az egészet. Így vagyunk a számvetéssel is. Voltunk mindig is.
„Ezt a tényt nemcsak az a körülmény bizonyítja, hogy a korai számtankönyvek zömében a számolópénzekkel táblán történő „kalkulálás" megelőzi az arabs számjegyek oktatását. A latin címek általában ilyképpen hangzottak: Ars Supputandi tant per calculas quam per notas arithmelicas. Ezt a legnagyobb sikerű szerzők: Jacob KÖBEL és Adam RIESE is kifejezésre juttatják könyvcímeikben. Hanem bizonyítja az a számtalan bájos fametszet, amely elénk varázsolja a korabeli számtantanárt és kereskedőt, amint éppen számot vet.”
Például a kibányászott érc érctartalmát kellett kiszámolniuk (kikalkulálniuk) és számtáblában gyűjteniük, őrizniük. De meg is kellett mutatni másoknak ezeket a táblákat. A számvetést kezdetben számolóasztalon végezték: számvetőpénzzel, zsetonokkal. Odavetették a zsetont ahova illett a táblán, a rubrikákba, aztán megszámlálták. A táblázat kezdetektől a tudás egyik tere, ahol rendeződnek a zsetonok és a számok.
A mai számvető (pl: controller) is sok mindent tábláz és rubrikáz. Megkülönbözteti és összevonja a számokat. Ismeri a számvitel alapjait, szabályait és lényegét. De sok minden mást is ismer. A felismeréseire, az ismereteire, a tapasztalatára és elemző-értékelésére sokan számítanak. Az üzlet állapotváltozásainak észlelésére és megértésére sokat fordítunk. Aktuális („friss”) ismeretek nélkül, csak cselekvéssel (tevés-vevéssel) nem mennénk semmire, nem jutnánk előre. A számvető információkkal, közlésekkel és értésre juttatással (magyarázattal, értelmezéssel) foglalkozik ma már, a munkája nagy részében. A számadatokat pedig a számítógépek „vetik”, őrzik s „aratják”.
A számvető számértelmező és kommunikáló munkát végez
Laáb Ágnes (egyetemi docens) könyve alapozókönyv. Számviteli „bézik”. Számomra (aki számviteli iskolát (is) végzett és foglalkoztam is számvitellel) nehezen olvasható és érthető ez a könyv. Valószínű másképpen írtam volna meg. Vannak előttem követhető minták is. Ilyen például
Hervé Stolowy, Michel J. Lebas: „Financial Accounting and Reporting”
című, több kiadást megért könyve. Jól áttekinthető, olvasható és érthető. Sok illusztrációval, ábrával. Minden szakmai alapozó könyv az egészet (a rendszerűséget, a rendszert) és a lényegi megkülönböztetéseket kell, hogy bemutassa, tárgyalja. Nem az összetettséget, bonyolultságot. Így például az alapelveket, az alapelemeket, az alapvető kapcsolódásokat, az alaptevékenységeket és alapozó szereplőket. Érdemes lesz a jövőben ebből a szempontból is megítélni kiadás előtt egy könyvet. Új típusú tankönyvekre lesz szükség a jövőben. Hálós szerkezetben (papír + web), több és kidolgozottabb vizuális tartalommal. A szöveg és a számok mellett. Összeszőve a formák jelentését, értelmét. A mondandót. ▄
