Megyünk-e, mint világ, „elébb"? - Stanislaw Lem: Sex Wars
Stanislav Lem nem szorul külön bemutatásra itt. Megtudjuk, hogy a rendszerváltás óta nem írt egyetlen tud. fant. regényt sem, de cikkeket igencsak, s ezek a „Dolgok erdeje" gyűjteményben jelentek meg.... A gyűjteményt képzetesnek képzeljük. A csábító című SEX WARS most összefoglalásuk. Maga Lem nyilatkozik úgy, hogy semmiféle szexista örömökhöz nem jutunk, sem a háborúkkal kapcsolatos ismereteinket nem köszörülhetjük tetszésen-nemtetszésen, de az emberiség (erre utal a szex) esetleges kihalásának vegyi átkait, ártalmait (nem a kihalás lenne az ártalom... bár ki tudja!) elemzi, beleilleszkedik tehát a ma oly divatos tendenciák dolog-erdejébe. A szex itt az emberi nem, az emberiség mint faj-együttes, a war (háború) meg a létünk ellen zaj-ló ártalomhadjárat, melyet fejlődésnek is lehet nevezni, persze... és a könyv nagyon szórakoztató, bár a három itt tárgyalt kötet közül (ld még Tandori recenzióját Diamond: Összeomlás-áról és Arasse: Festménytörténetek-ről) a legtudósibb stílusú. Olvasmányossá az teszi (fura, a három közül szinte a leginkább), hogy Lem a közkeletű ismeretekre épít, a történelmet szinte afféle jobb heti hírmagazinok szemléletével tárgyalja.... Amit tehát vesztünk az ígért szexeléssel, megnyerjük a meghitt, ott-honos rémségek újraemésztésével. Rokonszenves munka ilyképp.
Hogy aztán, ha mindezt csak annyiban is „tudjuk", hogy emlékezgetünk rá, hol kell felütni az adott művet, s ott van... az, az a csuda dolog. Igaz, magam Hardy, a jeles angol matematikus művében két hónap alatt sem igazodtam már el, (ld Tandori recenzióját Diamond: Összeomlás-áról) de a világ áll; s mulattató is.
