Recenziók
Családtörtéteneteim
Szépirodalmi Figyelő, 2011. március 1., Tárnok Attila
Megrendítően szomorú tény, hogy Lénárd Sándor születésének századik évfordulóján olyan művekkel tiszteleg a méltatlanul parentált szerző előtt a Typotex Kiadó, amelyek máshol mindig könnyed, szellemes, de bölcs stílusától eltérően komor hangot ütnek meg. A Lénárd Sándor hagyatékából elnevezésű sorozat keretében két könyv jelent meg eddig, az Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában ha rmadik kiadásként, míg a Családtörténeteim most első ízben.
A teljes írás itt olvasható.
Tovább
Levelek – fiaknak – a család történetéről
Élet és Tudomány, 2010. október 22., Buda Béla
Lénárd Sándor népszerűsége töretlen, sőt, egyre növekszik! Ennek bizonyítéka, hogy születésének századik évfordulójára két új kötete is megjelent és fogyott el igen gyorsan a kereskedelemben, jelentős kulturális visszhangot keltve, olyan írásaiból, amelyeket eddig nem olvashattunk magyarul, és amik nem is tartoznak életművének legjelentősebb darabjaihoz.
Igaz, e különös munkásságban talán nem is lehet „fősodorról” beszélni, hiszen Lénárd Sándor élt, kínlódva, menekülve, sokat szenvedett, és közben írt, szinte csak önmagának. Műveiről csupán ...
Tovább
Zöld és fekete
Népszabadság, 2010. augusztus 14., Báthori Csaba
Vannak írók, akik távozásuk után születnek újjá, sőt születnek meg egyáltalán: roppant gazdag, termékeny hagyatékuk mintegy átrajzolja, lényeges vonásokkal gazdagítja, újjáteremti őket az emlékezetben. Fernando Pessoa, Márai Sándor vagy Robert Walser alakja más dimenziókban mutatkozik meg az utódoknak, mint az egykori kortársaknak, és aligha tudjuk bizonyosan, melyikük másolja híven az életrajzot, és melyik tükrözi inkább az életművet.
Lénárd Sándor (1910–1972) ezer ritka személyes adat és számtalan plasztikus gondolat mögé rejtőző, ...
Tovább
Család helyett családtörténetek
Nagyítás, 2010. május 19., Tóth Klára
a valaki csak a Lénárd Sándor századik születésnapjára kiadott Családtörténeteim című könyvet ismeri az írótól, valószínűleg azt gondolja róla, amit Lénárd írt édesanyjáról: „Szívesen és jól írt.”
Fiainak írta meg családjuk történetét, mert túl keveset élt velük ahhoz, hogy a családi legendárium szervesen beépülhessen gyermekei gondolkodásába. Ráadásul szentül hitte, hogy a világtörténelem a családok története. Vagy ahogy Szabó Magda még határozottabban fogalmazta: „személyünkben és egyedeinkben vagyunk a világtörténelem”. Ezekben a ...
Tovább
In ultimus terris – Lénárd Sándor 100 - Vasárnapi levelek 146.
Irodalmi Jelen, 2010. május 2., Weiner Sennyey Tibor
Két remek könyv is megjelent eddig Lénárd Sándor századik születésnapjára a szerzőtől. Az első a nyelvekről szóló írásokat tartalmazza „Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában” címmel, míg a második sokkal személyesebb, intimebb a „Családtörténeteim - Levelek fiaimhoz”. Mindkét könyv nagyon szerethető, kiváló humorral megírt tanulmányokat, leveleket, de leginkább az esszé műfajához közelítő, nagyon „lénárdos” szövegragyogást foglal magába. De ki volt Lénárd Sándor? Vagy ami még fontosabb: miért értékesek számunkra nem csak ...
Tovább
Az utolsó humanista. Száz éve született Lénárd Sándor
Könyvhét, Laik Eszter
Lénárd doktorhoz a migrén vitt el. Meg is gyógyított: ha nem is ő maga, hiszen ez a különleges orvos–író–költő–zenész már egy évvel azelőtt meghalt egy brazíliai kis falu mélyén, hogy én megszülettem volna, de művei csakugyan életre szóló gyógyírt jelentettek.
Egy nyáron, szűk baráti társaságban, fejfájástól elgyötörten jelentettem ki, hogy csak annak van fogalma, hogy mit jelent a migrén, akinek már magának is része volt e háromnapos pokoljárásban. Talán nem veszi rossz néven, ha itt leírom, hogy akkor ott Vassy ...
Tovább
