Lugosi Lugo László: Fényképíró

Mesterember - az írásban is

konyvelmeny.blog.hu, 2010. január 23.

A címlapon egy már réginek, emiatt szokatlannak számító próbababa mögött, a bejárat üvegében tükröződik a fotós, Lugosi Lugo László, aki ebben a könyvben mint kritikus jelenik meg. A borító egyszerűen telitalálat, legalábbis elmond mindent. Adott egy fotós, egy hozzáértő, aki úgy örökít meg - ezúttal írásban - egy korszakot, hogy ő maga is jól kivehetően látszik a háttérben.Lugo fotózással kapcsolatos írásait gyűjti össze ez a könyv. Nagyjából az elmúlt 20-25 év termését. A szórakoztató könnyedséggel megírt szövegek (de tényleg, ... Tovább

Lugosi Lugo László: Fényképíró. Amikor a fotós ír.

Exit, 2009. szeptember 26., Tintás Barnes

A századelő óta van egy általános tévhit a művészekkel kapcsolatban, amely kiváltképp elterjedt, ha zenészekről vagy képzőművészekről van szó – eszerint, ha az adott művész a szakmájában jó, minden más területen csak gyenge lehet. Frissítve: 2009. 09. 26. 18:30 Vagyis egy nagy zenész nem lehet egyszerre jó festő, a remek fotós pedig nem lehet mellette tollforgató is. Nos, ez utóbbi állítás számos élő cáfolata közül az egyik Lugosi Lugo László, a magyar fotóművészet egyik nagy spílere, aki az összegyűjtött írásaival éppen ... Tovább

A Lugó-féle fotós csevej

Élet és Irodalom, 2009. szeptember 25., Sinkó István

Jó újraolvasni Lugót. Lugosi Lugo László ugyanis kötetbe gyűjtötte válogatott írásait, a Typotex meg közreadta, s most olvashatjuk Lugót könyvben. Mert eddig a különböző szakmai folyóiratokban, no meg gyakran az ÉS-ben és a Magyar Narancsban jelentek meg ezek a kis esszék, kritikák, szösszenetek, vélemények. Jó olvasni Lugót, tényleg, mint Bán András a bevezetőben írja, odaképzelhetjük a halk, kicsit éneklő magas hangot, láthatjuk a tanáros gesztusokat, s közben ott az okos szöveg. Okos. Kiegyenlítetten okos. Azaz nem okoskodó, nem tudálékos, megmondó, ... Tovább

Egy szabad ember

Népszabadság, 2009. június 3., Horváth Lajos

"A fényképezés nem a kisszámú hivatásos fotográfus tulajdona, sokkal inkább a kedvtelésből fényképező dilettáns amatőré; a világon készült és készülő felvételek legnagyobb része nem művészi (vagy más hivatásszerű) szándékból születik. (...) A készítő szándékától jórészt függetlenül kapja meg minőségét, mintegy isteni ajándékként többet hordoz a világ lényegéből: benne rejtőzik a végtelen. Megjelenik rajta a fényképező éppúgy, mint a modell, és megjelenik kettőjük kapcsolatának határtalansága, az ember személyisége, viselkedése, múltja, ... Tovább

Lugosi Lugo László: Fényképíró. A dagerrotípiától a digitálisig

Szépirodalmi Figyelő, Izmindi–Nagy Ágnes

„Ez a könyv kétféle módon olvasható. Egyetlen lendületből: Lugo szövegei olvastatják magukat. Aki ismeri a szerzőt, hallja is a hangját. Ritka szövegfajta, keveseket jellemez a fogalmazásnak ez a közvetlensége. Másrészt biografikus módon: Lugosi Lugo László saját életrajzaként. A budapesti bölcsészkarról, az angol-magyar szakról érkezett a hetvenes évek végébe, a csendes és kilátástalan ellenállás közepébe. Fotós naplót vezetett a bulikról, a barátokról. Mindenkit ismert, itt ő volt Andy Warhol” – olvashatjuk ... Tovább

Fényképíró érkezett városunkba

Könyvhét, Szepesi Dóra

Lugosi Lugo László nem csak a fotózást műveli mesterfokon, hanem rendszeres írója közéleti lapoknak, filmeket rendez, fotó-naplót készített, műveket fordított. Új kötete, - Fényképíró – A dagerrotípiától a digitálisig - az elmúlt harminc év fényképészeti tárgyú írásaiból válogat; az ebből kimaradt szövegek a film- és képzőművészeti kritikákkal együtt a Typotex Kiadó www.interkonyv.hu című honlapján lesznek olvashatók. - Azt írták a könyvéről, hogy az egész, úgy, ahogy van, lenyűgöző, magával ragadó. Mit szól ehhez? - Remélem, igaz és érvényes ... Tovább

Előre,19. század! Lugosi Lugo László könyvéről

Fotopost.hu, Szarka Klára

A dagerrotípiától a digitálisig alcímmel jelent meg Lugosi Lugo László Fényképíró című kötete, de lehetne az is az alcíme, hogy az írógéptől a notebookig, vagy a hetilaptól a webes médiáig. Hiszen a túlzottan is szerény külsejű kötet zömmel a szerző több évtizednyi fotókritikusi munkásságának javát gyűjti egybe (néhány saját felvétellel, mondjuk úgy, hogy ezek minőségük miatt inkább csak tájékoztató jellegűek). Méghozzá olyanféle kritikákat, amilyeneket ma már jószerivel alig találni. S nem azért nincsenek talán, mert nincs szükség ... Tovább