A most éppen most van
„Az egész több, mint a részek összessége” – ez állt abban az üzenetben, amit egyszer a Professzor ráírt egy zokni címkéjére, és meghagyta Tomášnak, hogy majd olvassa el és gondolkozzon rajta. Az állítás, ahogyan azt a biológia szakos, génkutatással foglalkozó egyetemista is tudta, Arisztotelésztől származott. Utóbbi volt az első filozófus, aki még időszámításunk előtt több száz évvel megfogalmazta, hogy a test és a lélek elválaszthatatlanok, s hogy a józan ész a hatodik érzék, amely a többi érzékszervből származó információkat gyúrja egybe, majd von le belőlük következtetéseket vagy indít el cselekvéseket. Azt mondta, a lelki működés és a tudat központja a szív, az agynak csak vérhűtő szerepe van. Utóbbi elméletét az évezredek alatt sorra cáfolták tudósok és filozófusok, de abban nagyjából egyetértés van, hogy a szabad akarat, a gondolkodás, az emlékezet, a test és a lélek elválaszthatatlanok.
Markéta Banková Semmi az egész című könyvének főhőse, Tomáš azonban nagyon tudott volna vitatkozni a test és a lélek egységéről szóló elméletekkel, szerinte ugyanis minden a génekben van kódolva, az határozza meg az embert. A gének pedig a nevelés, illetve a környezet hatására indulnak be vagy maradnak némák. Ettől ennyire egyformák és egyben ennyire különbözőek az emberek. A fiú mindent (is) meg tud magyarázni a tudomány segítségével, olvasás közben időnként úgy érzi az ember, hogy egy tankönyvet tart a kezében. Röpködnek a DNS, RNS, molekula, fehérje, enzimek, gének szavak. Magyarázza az összefüggéseket, s elhiszi magáról, hogy ő látja jól a dolgokat. Egy pincérnőt például apró részecskék milliárdjainak, amelyek többnyire üres térben létrejövő rezgő atomokból és meghatározhatatlanul kis mennyiségű anyagból állnak, s amelyeket egy nagyobb gravitáció segítségével borsószem nagyságúra lehetne zsugorítani.
A regény főhőse nem véletlenül nem akar lelkizni. Az apját nem ismerte, az anyja kétévesen nevelőotthonba adta, csak addig persze, amíg rendezi a körülményeket, ám meghalt, mielőtt vissza tudott volna menni a fiáért. Tomáš nevelőszülőkhöz került, s csak felnőttként talált rá az éppen haldokló nagyanyjára és professzor nagybátyjára. Biológus lett, genetikával foglalkozott, a génekben pedig önmagát kereste és önmagát akarta tovább örökíteni. Olyannyira, hogy a saját génjével kezelt patkányokkal népesítette be Prágát és Csehország több települését. Büszke volt magára, büszke volt a génmódosított családjára, amely tagjai extra okosak, extra nagyok, extra gyorsak, extra tempóban szaporodóak, és gyakorlatilag kiirthatatlanok. Az egyik Angelina Jolie fenekét is megharapta, szóval még extra szemtelenek is lettek.
