Masszázs-szalon (Marshall McLuhan Médiamasszázsáról Müllner András és Z. Karvalics László)

« Vissza a könyvhöz

McLuhan Médiamasszázs című könyvének bemutatójára Müllner Andrást és Z. Karvalics Lászlót hívni jó választás volt a Typotex részéről, a Kitchen Budapest is ideális helyszín, ám a kiadó egész ötletes rendezvénye kifejezetten hiányérzetet keltett bennem. Hogy miért nem sokkal jobbakat találtak ki! És többet, meg színesebbet, és négydét. (Persze, én minden könyvbemutatón minimum vonuló elefántcsordát várok díszletnek, vagy legalább lüktető, gőgös isteneket, a lenyugvó nap tüzében felrobbanó óriáscsillagokat – így ritkán tudnak megfelelni (talán felfokozott) elvárásaimnak.)





A két tanszékvezető élvezetesen csevegett – ha Czeglédy Nina valóban bekapcsolódott volna skype-on, ahogy ígérték, még jobban színesítette volna a félórás dialógust, de – azzal nem is volt semmi gond, Z. Karvalics mindig szellemes és humoros, okos és önironikus. (Nagyon vigyorogtam például, mikor aFogpiszkáló a hálózaton című kötet szerzőjének a fiatalokba vetett optimizmusát emlegette, nem említve, természetesen, hogy saját írásait gyűjtötte össze ezen a címen 2000-ben.) Müllner is jókat mondott, nem csoda, ő lektorálta a Typotex könyvét. Érdeklődés esetén, tessen megnézni az alábbi kalauzvideót.

 

Sosity Beáta szerkesztő szótlanul, gépelve-kivetítve kommunikált a beszélgetőkkel és a nézőkkel, ami egy darabig nagyon vicces, de tizedjére már nem annyira. Főleg mikor Z. Karvalics elmondta, mi mindennel szokták (lehetett volna még) feldobni az ilyesmit. 





Aztán Bujdosó Attila (Kitchen Budapest) ismertette a tavalyi McLuhan Wikisprintet, melynek során létrehozták a McLuhan szócikket, nevezett születésének századik évfordulójáról megemlékezve. Informatív, izgalmas, ingergazdagon prezentált (kicsit halk) volt, de mivel élőben is láttam a Műcsarnokban az eseményt részben + satöbbi :) így a könyvbemutató ezen részét is csak elégedetten nyugtáztam.

Nem zárult még le a McLuhan-szócikk szerkesztése a Wikipédián, tette hozzá Attila (csak rondán félbe lett hagyva, teszem hozzá én), így biztosan lesz, aki majd beírja hamarost ezt a Typotex-kiadást is. / Megnéztem a Laptörténetet, de nem csapott még le a magas labdára eddig senki, ennyit a nézőseregről. Érdemes lenne tesztelni, hogy mennyi idő után veszi fel majd valaki, de tartok tőle, hogy ha holnapig nem teszik meg, akkor én fogom./

Kiss Bertalan fordítóval trécsel Müllner András.

  Marshall McLuhan filozófussal trécsel Woody Allen

A harmincöt éve bemutatott Annie Hall idevágó részének levetítése is kicsit elcsépelt, de századjára is szórakoztató volt, aztán könyveket nyerhetett, aki (inter)aktív énjével maszírozta a Typotex szerkesztőjének egóját. Ez így egyáltalán nem igaz, persze (bár így lett volna inkább!), bárki kapott könyvet, aki hajlandó volt a tévénézést-hírfogyasztást szondázó kérdésekre bármit válaszolni. "Dobjatok a mókusok elé!" :( Itt ült le sajnos nagyon a bemutató szerintem. Max. a Word automatikus felsorolásszámozása szórakoztatott kicsit. Sosity Beáta még ellőtt egy poént, hogy a könyv 93. oldalon szereplő (hiányos) "amatőr" szót szívesen színesítik kézi nyomdáikkal, s a "print-on-demand" által így egyedi példányhoz juthat mindenki, majd többször megdicsérte, hogy milyen jó könyvbemutató zajlott. Neki senki nem mondta még az elefántokat, ezek szerint.

(Ápdét: 11.06. a Typotex fotói közt megtekinthető a könyvkultúra a könyvnyomtatás kézműipari időszakában is (amo, amare, amavi, amatus :))

Mikor McLuhan teóriáit tanította nekünk Bobokné Belányi Beáta (jé, nem is emlékeztem már, hogy typotexes volt a "bertalanffys" könyve :) még az előző évezredben Kommunikációelmélet órán, a kanadai tudós már rég halott volt, és elméletei is bőven elavultnak tűntek, csak a tanárnő remek előadói stílusa hitette el, hogy érdemes a Vége a Gutenberg-galaxisnak?  válogatást elolvasni, vagy akár angolul könyveit az OSZK-ban. Tavaly a wikisprint iránti (mérsékeltebb?) érdeklődés azt a képzetet keltette bennem, hogy a kutyát nem érdekli már McLuhan, csak az esztéták-művészek konferenciázgatnak illendőségből a centenárium alkalmával. Erre most kiadták ezt az aforizmakötetét. Oda lehet tenni Marcus Aurelius és Simon de Beauvoir közé. (Jó, legyen Ancsel Éva inkább.) Lesz-e érdeklődés ilyen szép kiállítású, finom humorú kimazsolázott gondolatok iránt? (Jut eszembe, kiállítás: Lehet, hogy Bujdosó Attilának van igaza, aki szerint a 20 szerkesztő szimultán, önkéntes együttműködése a szócikken jó eredménynek tekinthető. A fanzine-termet is egész sokan megnézték ugyanakkor a Műcsarnokban, és azzal sem voltam elégedett, az is lehetett volna jobb, ha mindig ott van valamelyikünk idegenvezetőnek, és nem azt figyelem pl., hogy pingpongoznak a kibusok. Meg ha Kubista/Kossuth Lajos méltóztatott volna elhozni a digitális képkeretet! Azt üzente pedig a genya, szakállas ártpánk.)

itt már csak képek következnek:

"Z. Karvalicsot nyilvánosan masszírozták, de eltakarta a hasát" - szalagcímötlet egy bulvár lapban, vagy a KIT Hírvelélhez :-p