Nincsen rózsa tövis nélkül…
Könyvhét — 2003. május 29., Hegedűs Eszter
Szélsebesen terjedő, izgalmas, új technika a számítógép. Szinte nincs nap, hogy ne hozna valami újat. Vannak, akik virtuóz módon tudják kezelni, használni, vannak, akik csak annyit tanulnak meg belőle, amennyi okvetlenül szükséges napi munkájuk ellátásához és – persze – vannak, akik azt sem tudják, „eszik-e vagy isszák”. M. L. Dertouzos ilyen irányú tapasztalatait így önti szavakba: „A programok sokkal többet tudnak, mint amennyi nekem kellett, ami önmagában nem lett volna baj; ámde emiatt a legtöbbjük idegesítően komplikálttá és érzékennyé vált, úgy kellett bánni velük, mint egy hisztérikus munkatárssal, aki valami ártatlan mozdulattól lépten-nyomon elájul vagy dührohamot kap.” Az írói vénát nélkülözők ezt úgy fogalmazzák meg, hogy „a számítógépnek lelke van”, vagy „a számítógép is ember”.A kötet alcíme: Útban a megszelídített számítógépek felé: De vajon valóban meg tudja-e szelídíteni az ember a számítógépet, s nem válik egyre inkább annak kényszerű kiszolgálójává? – teszi fel a kérdést. – A dilemma valószínűleg még sokáig fennáll. A szerző szerint „…a nagy pezsgés közepette mégis valami mély zavarodottság érezhető mind a laikus felhasználók, mind a specialisták részéről. Nem ok nélkül! Még bizonytalan ugyanis, hogy ez az új és izgalmas technika a javunkra válik-e, vagy elviselhetetlenül túlbonyolítja életünket, kitágítja az ember lehetőségeit, vagy épp legemberibb dimenzióiban korlátozza. Potenciális előnyei persze nyilvánvalóak, de hogy azok még nagyobb hátrányok nélkül érvényesüljenek is, ahhoz a továbblépés stratégiáját gondosan mérlegelnünk kell.”Nincsen rózsa tövis nélkül – mondjuk, s aki akár csak középszinten is számítógépes felhasználó, feltétel nélkül elfogadja a könyv címéül választott „Félkész forradalom” meghatározást. Az elmúlt évtized itthoni tapasztalatai is ezt mutatják, hiszen Magyarország is „információs piactérré” vált. Hihetetlen gyorsasággal elárasztottak minket az egyre korszerűbb, egyre többet tudó és egyre gyorsabb számítógépek és a velük kapcsolatos mindenféle kütyük, ketyerék, munka-, levelező- és játékprogramok, hogy csak néhányat említsünk. És akkor még nem szóltunk az internetről! Eközben – ha csak nem kényszerből – a többség a felét sem tudja kihasználni annak, amit az „intelligens” gépe tud. Elég, ha azt a jelenséget említem, amikor „lefagy” a gép. Hiába az automatikus mentés, ha nem mentjük el sűrűn az anyagunkat, örökre elszáll, s kezdhetjük elölről. Vannak, persze, akik így is elő tudják varázsolni a gép gyomrából (bocsánat: agyából!) az elveszettnek hitt szöveget, de nem ülhet mindegyikünk mellett egy „varázsló” (aki természetesen nem azonos a program „varázslójával”). Michael L. Dertouzos megoldási javaslatokat vázol fel, amelyeknek az emberközpontú számítástechnika gyűjtőnevet adta. Célja, hogy a számítógépeket és egyéb digitális eszközöket a felhasználó igényeihez és képességeihez tervezzék, s ne kényszerítsék bonyolult műszaki tudományok elsajátítására. Talán ezért is maradtak ki könyvéből – szándékosan – a „csúcstechnika prófétáinak” utópiái. A riasztónak tűnő, tudományos cím mögött rendkívül kellemes, „esetleírásokkal” színesített, kezdőknek és középhaladóknak is emészthető olvasmányt találunk a Typotex Kiadó Információs Társadalom A-tól Z-ig sorozatában megjelent műben. Többek között arról, hogy a még előttünk álló információs forradalom közepette a technikairól az emberi szempontú minőségre kerüljön a hangsúly. „Ehhez azonban le kell térnünk az eddigi útról, amely technikailag öncélú, haszontalan és kényelmetlen, elbonyolódásával olyan helyre vezet, ahová igazából soha nem kívánkoztunk” – szögezi le.A munkahelyen, otthon, autóban, laptopokon, mobiltelefonokban, továbbá minden lehető és lehetetlen helyen nyüzsgő „különös háziállatok” („etetni” kell őket, kigyógyíta(t)ni kisebb-nagyobb bajaikból, alkalmazkodni egyéni időbeosztásukhoz) megszelídítésére – és kicsit a „lázadásra” is – találunk a könyvben rendkívül hasznos tanácsokat. Meg persze, ahhoz is, hogy ne érezzük magunkat kevésbé intelligensnek az ember által alkotott „mesterséges intelligenciánál”, hiszen minket is ember alkotott.
