Súrlódás - Etika a dataizmus korában
Uralom a gazdaságban, egyéb erőterekben vs emberségesség és azzal együttjáró etika: ez egyre élesebb kérdés. Ezért szólunk e kissé korábbi kötetről.
A probléma veleje: „A digitalizációra és a datafikációra már morális kérdésként is tekintenek, amit etikai bizottságoknak kellene vizsgálniuk: elszámolhatóság, személyes felelősségtudat, transzparencia, tudatos médiafogyasztás.” DE: „De az etika iránti igény egyelőre csak növeli a káoszt. Millióféle érdek, nézőpont és szereplő kapcsolódik egy-egy ilyen helyzethez, nemzeti és nemzetközi politikához, környezethez, identitáshoz, és vonja be sűrű köddel a tulajdonképpeni kérdéseket. Milyen értékeket kellene szem előtt tartani a technológia helyes felhasználásakor? Min alapulnak a szabályok, és ki határozza meg őket? Egyáltalán: milyen problémákat kellene megoldanunk?” és „Mindeközben az etikával csak a szavak szintjén foglalkoznak. Jogos aggodalmakról, felelősségről, a működésük módosításáról valamiért sosincs szó.” (forrásmegadás nélküli idézetek a könyvből.)
A Typotex ajánlóból: „A dataizmus szerint az adat megkérdőjelezhetetlen univerzális kód, amelynek segítségével minden, ami létezik, lefordítható az adatok nyelvére, a világ pedig teljesen előre jelezhetővé és ellenőrizhetővé válik. Miriam Rasch holland filozófus az alapul szolgáló feltételezéseket és a dataizmus magától értetődőnek tartott meggyőződéseit teszi etikai vizsgálódás tárgyává. Alternatívaként dezautomatizáló jelenségeken keresztül elvezet a súrlódás kulcsfogalmához, amellyel feltárja a dataizmus mögöttes hipotéziseit. Az automatizált világ ellenében, amely láthatatlan hálójában fogva tart minket, a súrlódás átértékelését javasolja. Hiszen [a dataizmus világában - OP] a technológia épp a súrlódást próbálja száműzni, mert az akadályozza az adattermelést. Ezért a súrlódásmentes működés a dataizmus egyik legfontosabb dogmája. Könyve nyíltan kimondva kísérlet arra, hogy súrlódást keltsen a gépezetben.”
(Google AI: „A dataizmus egy felemelkedő filózófia és ideológia, amely az univerzumot egy adatfolyamként kezeli, elsőbbséget adva az adatfeldolgozásnak és az algoritmus-vezérelt döntéshozatalnak az emberi intuíció felett. - OP)
Dióhéjban a Rasch szerinti súrlódásról: A súrlódást előidézheti magának a dataizmus szerinti rendszernek a működése, és ez kétfajta módon következhet be: A rendszerből adódóan: • Az nem működik tökéletesen • A működési környezete eltér attól, amire tervezték (pl. az emberek másként viselkednek), vagy túlfeszített teljesítménykövetelményekkel kerül szembe, vagy olyan dolgokat, tényezőket próbál kezelni, amelyek nem redukálhatók adatokra.
Másrészt előidézheti, hogy az emberek szembeszegülnek a rendszerrel, ill. megpróbálják elrejteni az adataikat, vagy úgy változtatják a viselkedésüket, tevékenységüket, hogy azt ne tudja feltárni vagy helytállóan értelmezni.
Felfogásában tehát a dataizmus keretei között a súrlódások növelik az emberek szabadságát és csökkentik a rendszerek felügyeleti és ellenőrzési hatékonyságát. Könyve, a súrlódás mellett szólva érdemben kísérlet, hogy segítsen védeni a szabadságot a dataizmus törekvéseivel szemben.
Willem de Kooning Academy (az Alkalmazott Tudományok Rotterdami Egyeteme) Rasch-ról: „Miriam Rasch a Kutató Részleg koordinátora, és író, filozófus és kutató. Etikára specializálódott. Esszéket ír az életről a poszt-digitális időkben, a technológia-, etika- és irodalom filozófiájára fókuszálva. A Súrlódás elnyerte az év legjobb filozófiai művének járó Socrates-díjat. (Meta AI: „A holland filozófiai közösségben ez nagyon elismert és rangos díj.” - OP).
A Nederlands Letterenfonds (NL, a holland irodalom bel- és külföldi támogatására hivatott alapítvány) e könyvről: „Napjainkat az információ-begyűjtés uralja, s mivel mindent az adatok nyelvén értelmeznek és írnak le, életünk ennek uralma alá került. Ám miként élhetünk szabadon a mindent átfogó digitalizáció e világában, amely előre megjósolja minden mozdulatunkat? Rasch alternatív módokat keres arra, miként gondolkodjunk magunkról és a környezetükről, ami kiszabadít a nullák és egyek bináris béklyójából. (Idézetek nyitó idézőjeltől záróig)
Azt keresi, mit veszítünk, vagy hagyunk figyelmen kívül, amikor ránk húzzák a dataizmus kényszerzubbonyát. Nagyon is szükséges kutatásba kezd egy sokkal emberibb gondolkodásmódért, amely számításba veszi az olyan kategóriákat, mint az »elmondhatatlan«, »magasztos«. Az etikai vitákat e téren összetetté teszi, hogy a dataizmus a normák és értékek egy domináns rendszerét foglalja magában, amely nem hagy teret az ellentmondásnak. Az adat előtérbe hozatala vitathatatlanul sikeres (NL példákat sorol - OP) - ám amikor mindent számszerűsíthetőnek tekintenek, a világ egydimenzióssá és súrlódásmentessé válik. Rasch az adatokat a valóság lefordítása vagy épp ’képzése’ egy módjának tekinti, ám, amint mondja, vannak emelkedettebb gondolkodásrendszerek, amelyek teret hagynak a kétértelműségnek és a személyes szabadságnak az értelmezésben. (Egész művét a mély filozófiai háttér jellemzi. Itt NL is azzal folytatja, vizsgálódásai mely gondolkodókhoz és iskolákhoz kapcsolódnak. - OP)
Ez egy időszerű és kihívó esszé, friss, elegáns stílusban. Rasch gondolkodásra késztet és provokál, és utat keres túllépni a technológia totalitarizmusán. Könyve érvelés a súrlódás, az ellentmondás mellett, és a szabad terekért a számok között.”
A könyvből: „Nem szükséges nulláról indulnunk. Vannak tapasztalatok és koncepciók, amelyekből tanulhatunk, mások, akik velünk tarthatnak. Megmutathatják, mi az, ami lehetséges. Ebben a könyvben többüknek is a nyomába eredek. Ők azok, akik megtiszteltetésnek veszik, ha homokot szórhatnak a gépezet fogaskerekei közé, akik többé-kevésbé nyíltan élvezik a zavart, a súrlódást. Céljuk új terek létrehozása, a kiszámíthatatlanság ünneplése, a belső világ megőrzése - nemcsak önmaguké, de mások világáé is.
Azt is hozzá kell tennünk, hogy a súrlódás teljes száműzése a mozdulatlansággal volna egyenlő. A teljesen megjósolható jövő nem jövő, hanem folyamatos jelen. Egy ilyen jövő helyett szívesebben képzelek el egy olyat, amely nyílt térként terül el minden irányba: hátrafelé és befelé is.” (Vagyis az ember szabadon választhatja a mozgását minden átvitt és közvetlen értelemben. - OP)
