Recenziók
Mindenkinek, ami jár
1749.hu, 2024. április 23., Gyürky Katalin
A kaukázusi Macondóban öt asszony kíséri abszurd elemekben gazdag végső búcsújára a hírhedten csapodár kőművest, Szimont. De vajon tényleg valamiféle lokális megváltót siratnak, vagy csak a szemétdomb kiskakasát? Érzékeny közelkép az észak-örmény nők helyzetéről Narine Abgarjan regénye kapcsán Gyürky Kata tollából.
Meghal egy ember, és a temetésén/búcsúztatóján köréje gyűlnek mindazok, akiknek valaha közük volt hozzá: ezzel a világirodalomban gyakran felbukkanó motívummal kezdődik az örmény származású Narine Abgarjan nemrégiben magyar nyelvre ...
Tovább
"A hang kisöpörte szívéből a fájdalmat"
olvassbele.com, 2024. március 12., Kis Tibor
Van férfisors? Van női sors? Talán csak emberi sors van, vagy „sorstalanság”? Miért nincs az istennek sorsa, csak az embernek? Narine Abgarjan történetei ezeket a kérdéseket teszik fel, és – nagy örömömre – meg sem próbálnak válaszolni rájuk. A lélek mélyéig ható-ütő történetek ezek: nem akarják ábrázolni a társadalmi-történelmi hátteret, csak néha, egy-egy utalással esik szó a „külvilágról”. Ezért, ettől lesz mélyebb és általánosabb, emberibb a megfogalmazott üzenet.
Az élet akkor is gyönyörű, ha voltaképpen ez nem igaz. Egy örmény hegyi ...
Tovább
Szimon
gaboolvas.blogspot.com, 2023. december 28., Tamás Gábor
"A múltja sebezte, a jelene nem gyógyította, a jövője pedig minden bizonnyal nem is létezett."
Narine Abgarjan jó emberismerő lehet. Új regénye mélyen emberi történet. Élénk és könnyed valósággal megalkotva hozza közel szereplőit, ami minden oldalon magával ragad. Ismét egy kis örmény faluban járunk, izgalmas és meglepő a kezdés, hiszen az egész Szimon halálával kezdődik. Olvasás közben ébredtem rá, bár fontos, de talán nem is Szimon az igazi főszereplő.
Négy női sors áll a regény középpontjában, ahol Szimon csak egy ...
Tovább
