Recenziók
A tao beszél
Kultúra és Kritika, 2010. június 7., Zakariás Péter
Őszinte kíváncsisággal és némi félelemmel vettem kezembe Raymond Smullyan Tao hallgat című könyvét. Előbbi már-már szinte ösztönös reakció bármilyen nemű filozófiával szemben, a negatív érzés pedig abból az előítéletből származott, amit eddig tapasztaltam a keleti bölcselet nyugati importja esetében. Nem kell messzire menni, elég a plázakönyvesboltok „ezoterikus irodalom”, vagy ne adj’ isten „vallás” címszavainál körbenézni. Eddig alig találkoztam személyes kedvenc filozófiai irányzatom, a taoizmus euro-amerikai átirataival, talán mert a kiadók ...
Tovább
Raymond Smullyan: A tao hallgat
Eklutura, 2009. május 27., Galamb Zoltán
Megérthető, felfogható-e nyugati érzékenységgel a tao? És ha igen, hozzátehet-e ez a gyökeresen keleti életszemlélet bármit is a saját világképünkhöz, avagy – valamiféle antitézisként – kizárólag felválthatja, lecserélheti azt?Esetleg teljesen értelmetlen ilyesmin filozofálgatni, amikor a tao befogadása, az esetleges megvilágosodás önmagában értelmetlenné tenné ezeket a kérdéseket?
Voltaképp fogalmam sincs, mi célja lehetett Raymond Smullyannak e könyv megírásával, ám amennyiben a végére jutunk, legalább annyit tudni fogunk, hogy nem feltétlenül ...
Tovább
A tao hallgat
Magyar Tartalomipari Szövetség hírlevele — 2006, 10. szám, Dr. Osman Péter
Smullyan nagyon okos, sokoldalúan művelt ember: egyetemi matematikaoktató, a logika tudományának jó ismerő-je, nem mellesleg zongoristaként és bűvészként sikeres előadóművész, filozófus és humorista. Ez utóbbiakat öt-vözve is műveli: mindig kész arra, hogy az igen komoly szellemi színvonalú gondolatmeneteit tréfákkal, anekdo-tákkal színesítse. Átvitt értelemben az a fajta amerikai lehet, aki képes elegáns öltönyhöz edzőcipőt venni. Ilyen ez a műve is.
Az Encyclopaedia Britannica szócikkéből idézve, a tao a kínai filozófiában a ...
Tovább
A tao hallgat
Népszabadság Online
„A keresztényeknek, kerül – amibe kerül – mindenképpen meg kell győzniük a pogányokat és ateistákat Isten létezéséről, hogy lelküket megmentsék a kárhozattól. Az ateisták – kerül, amibe kerül – mindenképpen meg kell, hogy győzzék a keresztényeket arról, hogy az istenhit nem több gyerekes, primitív babonánál, amely csak árt a társadalmi haladásnak. Így aztán üvöltöznek, egymás torkának esnek, vég nélkül csatáznak, míg a taoista bölcs békésen üldögél a folyó partján egy verseskötet, egy pohár bor, vagy néhány ecset és paletta társaságában. ...
Tovább
