Rogert Scruton könyve negyedik kötete a kiadó Civil szellem sorozatának, annak a különleges vállalkozásnak, amelynek középpontjában a civilizáció és a modernizáció által kiváltott társadalmi változások állnak az állampolgár, az ember, a civil lelkület szempontjából. Még belső összefüggés is van az eddig megjelent kötetek – a kétrészes Globális civilizáció című esszégyűjtemény, Barbara Day: Bársonyos filozófusok és Bertrand Russel: A hatalom – között: a civilizációs nyomás erőteljesen érvényesül Nagy-Britanniára, ahol a hatalom ... Tovább
Anglia, egy eltűnő ideál
Nonprofit Hírlevél 2007 január, Simon Heffer
Roger Scruton, napjaink talán legbefolyásosabb angol konzervatív filozófusa részben önéletrajzi ihletésű és remek stílusban megírt könyvében érzékletes képet fest az angol civil társadalom klasszikus hagyományairól és jelenlegi működéséről. A mű tipikus esettanulmány, a szerző pedig kivételes erudícióval és filozófiai mélységekben tárgyalja a civil társadalom kialakulása során fölmerülő elméleti és gyakorlati problémákat, mindezt ráadásul személyes tapasztalatokon keresztül átszűrve. A Civil szellem ... Tovább
Anglia, egy eltűnő ideál
Vezetéstudomány, 2005/1., Dr Osman Péter
Mint minden igazán jó műnek, ennek is több tartalmas olvasata van. Nagyon érdekes aszerint olvasnunk, milyen is volt valójában az a nemzet, amelyet sokan itt, Közép-Európában nemrég még a szó legjobb értelmében vett úri társadalom ideáltípusának, a legelegánsabb, mértékadó mintának tekintettek. Itt és most azonban számunkra fontosabb a válasz, amelyet arra a kérdésre ad, mi és hogyan teszi nemzetté az emberek egy nagy, heterogén halmazát, s méginkább hogyan teszik ezek nemzetté magukat. Azoknak, akiket ez érdekel, javasoljuk elébe olvasni Illyés ... Tovább
Anglia, egy eltűnő ideál
Magyar Tartalomipari Szövetség Hírlevele, 2005./1, Dr. Osman Péter
Mint minden igazán jó műnek, ennek is több tartalmas olvasata van. Nagyon érdekes aszerint olvasnunk, milyen is volt valójában az a nemzet, amelyet sokan itt, Közép-Európában nemrég még a szó legjobb értelmében vett úri társadalom ideáltípusának, a legelegánsabb, mértékadó mintának tekintettek. Itt és most azonban számunkra fontosabb a válasz, amelyet arra a kérdésre ad, mi és hogyan teszi nemzetté az emberek egy nagy, heterogén halmazát, s még inkább hogyan teszik ezek nemzetté magukat. Azoknak, akiket ez érdekel, javasoljuk elé-be olvasni ... Tovább
Anglia betiltása
Élet és Irodalom, 2005. március 11., 49./10 szám, Vajda Mihály
Azért tartottam szükségesnek a könyv angol eredeti címét is feltüntetni, mert a magyar cím bizonyos értelemben félrevezető. Roger Scruton, a neves angol konzervatív filozófus nem egyszerűen Anglia eszményének, hanem annak a nagyon is sajátos valóságnak, egy sajátos életformának és beállítódásnak az eltűnését siratja, amely valaha, még nem is olyan nagyon régen, még a szerző felcseperedésének éveiben is kézzelfoghatóan jelen volt a Nagy-Britanniának nevezett sziget egy részén. Mostanra viszont Anglia, az, ... Tovább
Anglia, egy eltűnő ideál
Élet és Irodalom – 2005. június 24., Bényei Tamás
Amióta megszűntek világhatalom lenni; az angolok mintha folytonosan saját identitásuk miatt aggódnának: a harmincas évektől kezdve egyre-másra jelennek meg az angolság mibenlétét firtató szociológiai, történelmi, szellemtörténeti művek, nem is beszélve az angol irodalomról, amelynek szintén ez az egyik visszatérő témája. Orwell híres esszéin kívül Roger Scruton: Anglia, egy eltűnő ideál című könyve az első ilyen mű, amely magyarul is olvasható. Érdekes választás: Scruton a thatcheri új jobboldal talán legizgalmasabb gondolkodója, ... Tovább
ROGER SCRUTON: Anglia, egy eltűnő ideál
Szépirodalmi Figyelő, P. Szathmáry István
A búsongásban, e sajátosan magyar szellemi formagyakorlatban az a legszomorúbb, hogy mikor a történelmi (bal)sorsunk feletti merengés szolgáltatja fűtőanyagát, akkor a búslakodó elme hajlamos sosemvolt aranykorokat vizionálni, vagy ott is ármányt, mételyt szimatol, ahol egyáltalán nem kellene. Mindezt csak azért említem meg, mert a neves angol filozófus könyvét olvasva már-már azt éreztem, a „nálunk szerencsésebb nemzetek” képviselőinek még az elveszett dicsőség feletti bánkódása sem oly komor.Scruton ugyanis elégiát írt ... Tovább