Recenziók
Töredékeink könyve
www.mifil.hu, 2017. június 25., Fejes Péter
Nincs abban semmi szokatlan, ha irodalmárok vagy neves történelmi személyiségek önéletrajzzal rukkolnak elő, hiszen igen fiatalon megtanulhattuk, hogy az irodalom vérkeringésébe számos önéletrajz, visszaemlékezés és memoár tartozik. Az is biztos ugyanakkor, hogy Roland Barthes Roland Barthes-ról című írását olvasva hezitálni fogunk a szöveg műfaját illetően. A neves francia kritikus ugyanis egy olyan formabontó szöveggel lepi meg az olvasóit, mely számos tekintetben meghazudtolja az önéletrajzírás szabályait. Ez a transzgresszió pedig lehetővé teszi többek ...
Tovább
Ex Libris
www.es.hu, 2017. február 28., Sipos Balázs
Barthes e kései művében (1975) túllép a szemiológia addig művelt, személytelen társadalmi „mítoszok” és irodalmi beszédmódok leírását célzó eljárásain, hogy „Roland Barthes” analízisére vállalkozzon; döntése voltaképp logikusan következik a strukturalizmus szubjektumot illető belátásából, miszerint az Én (is) pusztán egy „hely” a nyelv jelölőláncolatán, egy grammatikai „pozíció”; szemantikai konstellációként rögzítve „Imaginárius” léte éppúgy demisztifikálható, mint a szerelem, a divat, a gyász. A ...
Tovább
Roland Barthes Roland Barthes-ról
www.irodalmijelen.hu, 2017. február 25., Laik Eszter
A 20. század egyik legnagyobb francia gondolkodójának talán legkülönlegesebb kötete jelent meg magyarul: az író tárgya önnön életműve. Miközben képet kapunk – szó szerint, fotók által is – Barthes életéről, szinte észrevétlenül bevezet bennünket az elmélet sűrűjébe. A könyvről Darida Veronika, Földes Györgyi és Radvánszky Anikó beszélgettek.
Talán szokatlanul hangzik, hogy strukturalizmusról és szemiotikáról is lehet meghitten beszélgetni, de a Kelet Kávézó narancsos-meleg fényt árasztó lámpaernyői alatt, a könyvekkel és ...
Tovább
Roland Barthes nem harap!
www.librarius.hu, 2017. január 7., Grozdits Hahó
A huszadik század francia gondolkodói – ha megpróbálnánk megérteni őket – fontosak lennének ahhoz, hogy gondolkodásunkat kibillentsük abból a naftalinszagú ásatagságból, ami egyre inkább uralkodóvá válik Magyarországon (is). Mielőtt valaki megint a torkomnak ugrana (mint azt legutóbb tették a kedves kommentelők), sietek leszögezni, hogy nem hiszek semmiféle „nemzetkarakterológiában”, de komolyan gondolom, hogy az általunk használt nyelv az, ami erősen meghatározza gondolkodásunk milyenségét, mélységét és „tisztaságát”. A magyar nyelv – erre ...
Tovább
