Salát Gergely – Szakáli Máté – Szász Réka: Mesterséges természetesség Környezetkárosítás és természetvédelem Ázsiában
Közhely, hogy napjainkban az ázsiai országok gazdaságai fejlődnek a legdinamikusabban, amivel környezeti problémák is járnak. Ázsiával kapcsolatban kétféle kép él az európai emberben. Az egyik a 60-as évek orientalista hippiromantikája, amely a buddhista természetvédelmi hagyományokban látta a megoldást a Nyugat akkoriban már körvonalazódott problémáira. A másik a gazdasági fejlődés érdekében és a túlnépesedés miatt kíméletlenül kihasznált és elpusztított természeti környezet képe. Főleg Kínáé, ahol e vízió szerint már nincsenek méhek, vadállatok, mindent ellep a por és a szmog. De mi a valóság? Melyek jelenleg a Távol-Kelet legfőbb környezeti problémái? És hogyan birkóznak meg a helyi kormányok és társadalmak a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem kihívásaival? Salát Gergely Kína-kutató, Kelet-Ázsia-szakértő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, szerkesztőtársaival egy olyan tanulmánykötetet állított össze, amelynek szerzői a távol-keleti ember és a természet sajátos kapcsolatát járják körbe. Ázsiában az emberről és a természetről szóló filozófiai viták hosszú múltra tekintenek vissza. Kína a mindenkori technológiai színvonalhoz képest korán túlnépesedett, ami a természeti környezet gyors és drasztikus átalakulásához vezetett. A kialakult agrártársadalomban a természettudományok fokozatosan háttérbe szorultak, lévén nem volt természet, amelyet kutatni lett volna érdemes. A hanyatló birodalom elszenvedte a Nyugat gyarmatosítását és az ezzel járó globalizációt.
A félgyarmati korszakot szédítő ütemű iparosodás és urbanizáció követte a 20. század közepétől, aminek az ára katasztrofális mértékű környezetkárosítás volt. Kérdés, sikerül-e Kínának egy másik, környezetileg fenntartható pályára állnia.A politikai nyilatkozatok, ötéves tervek, stratégiai döntések, beruházások tekintetében elsöprő politikai rendszer a legtöbb ökológiai kérdésben mégis csak fokozatosan tud lépni a meglévő gazdasági, társadalmi, politikai érdekviszonyok miatt. Hasonló a helyzet más ázsiai országokban is, de a helyi viszonyok árnyalják a képet. A Fülöp-szigeteken Rodrigo Duterte elnök környezetvédelmi programot hirdetett, Indonéziában az iszlám környezettudatos irányzata van terjedőben, Indiában Nehru nemzetépítő törekvései ökológiai rémálommá váltak, a Hindukus–Himalája régióban az ezredfordulóra vizionált gazdasági-társadalmi-környezeti összeomlás viszont még nem következett be. Ám a veszélyek valósak. Ha Kína, India és a délkelet-ázsiai államok az
eddigi fejlődési útjukat követik, az globális katasztrófával járhat.
