Néhány gondolat Schiller Róbert könyvének lapozgatása közben
A kételkedés gyönyörűsége – ezen a címen nyújt át egy csokrot az olvasónak Schiller Róbert korábban, különböző folyóiratokban, főleg a Természet Világában megjelent írásaiból. Lapozgatom a könyvet, és ahogy a régi Báró Eötvös József Collegiumban kérdezték volna egykoron, én is azt kérdem: vajon Schiller Róbert egy hihetetlen széles látókörű dögész vagy egy nagy műveltségű filosz? Egyre inkább arra a meggyőződésre jutok, hogy mindkettő. Persze jól tudom, hogy Schiller Róbert a kémiai tudomány doktora, nemzetközileg elismert kiváló fizikokémikus, kit érthetetlen és sajnálatos módon legmagasabb tudományos testületünk, a Magyar Tudományos Akadémia nem tartott méltónak arra, hogy tagjai sorába válassza. A kételkedés gyönyörűsége – csak vérbeli kutatóember adhat ilyen címet könyvének. A minduntalan gondolkodásra kényszerítő örök kételkedés, ez adja a kutatás egyik legnagyobb gyönyörűségét. A kísérletező ember kételkedik és gondolkodik: először a kísérlet megtervezésénél, azután a kivitelezésénél és végül az eredmények értékelésénél. Minden kísérleti eredmény kétkedéssel fogadása és kezelése alapvető kutatói követelmény. A könyv számos írása természettudományos és humán tudományos ismeretek hatalmas ismeretanyagon alapuló művészi és olvasmányos összefonása, a tudományos ismeretterjesztés mintapéldája lehetne. Nem véletlenül nyerte el Schiller Róbert Az év ismeretterjesztő tudósa címet 2012-ben. Recenziót írni egy ilyen könyvről lehetetlen volna, de értelmetlen is. Tessék kézbe venni, és olvasgatni, nem elolvasni. Azután elgondolkodni az olvasottakon. Megéri! A könyv vége egyfajta búcsút sejtet. Azt a sajnálatos benyomást kelti az olvasóban, Schiller Róbert talán utolsó könyvével jelentkezik. Nagy kár, hiszen családja, a Schiller–Jámbor család izgalmas, tartalmas 20. századi életének megírásával így adósunk marad.
